Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc (2014)
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

A Kiscelli Múzeum épülete

A Kiscelli Múzeum és a hozzá tartozó 15 hektáros parkerdő Budapest III. kerületében található, Óbuda és Remetehegy városrészek között. A Zichy család építtette 18. századi barokk stílusú templomot és trinitárius kolostort a 19. században a hadsereg kaszárnyaként használta. 1910-ben Schmidt Miksa bútorgyáras tulajdonába került, aki később kastéllyá alakíttatta át, innen ered a Schmidt-kastély elnevezés. Jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Várostörténeti gyűjteményének és a Fővárosi Képtárnak, azaz a képzőművészeti gyűjteménynek ad otthont.

2018-ban az épület egy nagyobb felújításon esett át. Megújult a fogadótér, új kiállítótér épült a sziklapincében, korszerűsítést kapott a gépészet is. Erről részletes információk az alábbi videóból nyerhetők:

A Zichy család, Mariazell és Óbuda kapcsolata a 17. századra datálható. 1622-ben Zichy I. Pál a Mariazelli Madonna-szobor csodájának tulajdonította fogságból való kiszabadulását. Hálából egy fogadalmi képet ajándékozott az ausztriai Mariazell kolostornak. Fia, Zichy I. István 1659-ben megkapta Óbudát I. Lipóttól, de a család csak a török kiűzése után, 1686-ban telepedhetett le birtokán. 1702-ben Zichy László és Zichy Péter – a dédapjukkal történt 1622-es mariazelli csoda emlékére – fogadalmat tett, hogy kápolnát építtet a marizelli kegyszobor másolatának. A mai kastélytól északkeletre 1724-ben kápolnát emeltek, melyet a helyi németajkú lakosság Klein Mariazellnek, azaz Kismáriacellnek nevezett. A kegyhelynek országszerte híre kelt, a harmincas évektől egyre több zarándok kereste fel.

A trinitárius rend 1737-ben kezdett tárgyalásokat Zichy Péter özvegyével, melynek eredményeként a kiscelli kápolna a trinitárius rendé lett, akik egy új templom és kolostor építését határozták el. A terveket Johann Entzenhoffer bécsi építész készítette el 1743–44 között. 1745-ben megkezdődött a kolostor építése, melynek nyugati szárnyába 1748 nyarán már be is költözhettek a szerzetesek, a templom építése még egy évtizeden át tartott. A templomot 1760. szeptember 8-án szentelték fel, s a kápolnában őrzött ausztriai Mariazelli Madonna másolatát ekkor helyezték el a templom főoltárán.

fovarosi-keptar-epulet-tortenete-01

Johann Jacob és Joseph Lidl: Miniatűr látkép a Kiscelli kolostor eredeti tervei szerint, in: Mariazell és Magyarország – Egy zarándokhely emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28. – szeptember 12. Katalógus., Budapest, 2004.

II. József 1783-ban feloszlatta a trinitárius rendet, akik elhagyták a kolostort, így a híres búcsúhelyként ismert Kiscell elvesztette vallási jelentőségét, berendezési tárgyait elárverezték. A Kiscelli Madonna az óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia-templomba került. A Szent József halála című Maulbertsch-kép a Magyar Nemzeti Galériában, a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény pedig a budaörsi Nepomuki Szent János-templomban kapott helyet. A szószéket Solymárra, az orgonát Jászárokszállásra, a padok egy részét Jászberénybe vitték. Az egyetlen hazánkban megtalálható Szent Ivót ábrázoló festményt szintén az óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia-templomba vitték, s a festmény csak kétszázhúsz évvel később, a kiscelli zarándokhely emlékkiállítás alkalmával (2004) volt újra megtekinthető eredeti helyén.

A Kiscelli templom oltára és kegyszobra ma az óbudai Péter-Pál Plébániatemplomban, https://www.wikiwand.com/hu/Szent_P%C3%A9ter_%C3%A9s_P%C3%A1l-f%C5%91pl%C3%A9b%C3%A1nia-templom_(%C3%93buda)

A Kiscelli templom szószéke a solymári Szűz Mária templomban, http://solymaronline.hu/wp-content/uploads/2018/08/1903-as-templom-bels%C5%91.jpg

fovarosi-keptar-epulet-tortenete-04

A Kiscelli templom orgonája a jászárokszállási Szentháromság templomban, http://jaszcorvina.wplanet.hu/Konyvtar/24/

A Kiscelli templom padsorai a jászberényi Nagyboldogasszony templomban, https://miserend.hu/templom/1684

A templom és a rendház a kincstár tulajdonába került. Felhasználásáról több terv is született, alkalmas volt gabonaraktárnak, polgári kórháznak, de végül kaszárnya, katonai kórház és laktanya lett belőle. Ez alatt az idő alatt lényeges átalakításokat végeztek az épületen. A két tornyot a templom tetőterének magasságáig elbontották, a templom hajójának terét pedig beépítették, hogy háromszintes legyen. Az északi kolostorszárnyat két szinttel megemelték, a sekrestye mellé pedig egy toldalékszárnyat építettek. 1786-ban már sebesült katonákat láttak el az épületben, akik magukkal hozhatták feleségüket és kiskorú gyermekeiket is. Tábori lelkészként itt élt Verseghy Ferenc költő is. A melléképületekben katonai szerszámraktár működött. Az épület katonaikórház-funkciója csak az 1890-es években szűnt meg.

Cserna Károly: A kiscelli kolostor, 1900, papír, vízfesték, 392 × 501 mm, ltsz: KM.73.28., j.j.l.: Cserna Károly 1900, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Grafikai Gyűjtemény

Ezután az épület közel húsz évig üresen és elhanyagoltan állt, amikor 1911-ben Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros a környező területekkel együtt megvette a kincstártól. Schmidt Miksa az épület és a hozzá tartozó erdő átalakításába fogott. Kastéllyá építtette át a barokk épületet, figyelve művészi értékeinek megőrzésére: többek között a lebontott bécsi hadügyminisztérium kapuját beépítette a kolostorépület déli oldalába – ma ez a kapu vezet az udvarról az épületbe. A termeket az általa gyártott bútorokkal rendezte be, udvarát pedig szobrokkal díszítette. Az épületet puttókkal, vázákkal színesített műkő kerítéssel vette körbe, valamint a parkot is rendezte: szobrokkal, sétautakkal, teraszokkal népesítette be. Így lett a kolostorból Schmidt-kastély. Bár ő maga nem lakott az épületben, gyakran fogadta itt gazdag megrendelőit. 1915-ben az egykori templomtorony földszinti részén kápolnát rendezett be meggyilkolt kedvese, Turcsányi „Mágnás” Elza emlékére. Schmidt Miksa 1935. április 1-ei halála után – végrendelete szerint – az épületegyüttest a benne lévő ingóságokkal és az ún. Attila-parkkal együtt a fővárosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy az épület múzeumként, a park pedig a budai gyerekek számára közparkként működjön tovább.

Fényes Adolf: Múzeumbelső (A kiscelli kastély), 1913, vászon, olaj, 96,5 × 73 cm, ltsz.: KM.74.39., j. j. l.: Fényes A. 1913, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Festészeti Gyűjtemény

A Schmidt-kastély belső udvara, 1930 körül
Erdélyi Mór felvétele
zselatinos ezüst
méret: 23,2 × 29,7 cm
ltsz: F. 72.1588.50
BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény

A város vezetése azonban a hagyaték nagy részét elárverezte, s csak jóval később került sor a múzeum kialakítására. Az épület gazdája a Székesfővárosi Múzeum lett. 1938–41 között megtörtént az épület múzeummá való átalakítása, majd a várostörténeti és a képzőművészeti gyűjtemény átköltöztetése. A második világháború során a park műtárgyainak nagy része elpusztult, a megmaradt elemeket a környék lakói széthordták. A múzeumépület, az egykori templom és az itt elhelyezett gyűjtemények is súlyos károkat szenvedtek. A vastag falak állva maradtak ugyan, de a tetőszerkezet teljesen megsemmisült. Ekkor pusztult el Johann Gfall kupolafreskója is, melyet Schmidt Miksa az eredeti helyén megtartott. A helyreállítások után – melynek során csak a kolostorépület nyerte vissza eredeti alakját – 1949-ben nyíltak meg az első időszaki kiállítások, majd 1951-ben az első állandó kiállítás. A múzeum 1951-től a Budapesti Történeti Múzeum részeként működik.

Conrad Gyula: A kiscelli kastély keleti szárnya, 1946, papír, színesceruza, toll, 295 × 394 mm, ltsz: 27183, j.j.l.: Conrad Gyula, 1946. okt. 26., BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Grafikai Gyűjtemény

Conrad Gyula: Kiscelli templomrom, 1946, papír, színezett tollrajz, 394 × 295 mm, ltsz: 27181, j.j.l.: Conrad Gyula 1946. szept. 21., BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Grafikai Gyűjtemény

1956 őszén szabadságharcos felkelők fészkelték be magukat az épületbe, akik tíz napon át innen indulva sikeresen rajtaütöttek a Bécsi úton beáramló szovjet csapatokon. A templom egészen a hatvanas évekig romosan állt, a beszakadt tető helyén besütött a nap, a párkányokat felverte a gyom, az üres ablakokon át látni lehetett a szétrombolt belső részeket. A hetvenes évekig csak állagmegóvó munkákat végeztek ezen a részen.

fovarosi-keptar-epulet-tortenete-11

Ország Lili (1926–1978): A Kiscelli Múzeum udvara (Szobor a Kiscelliben, Fehér szobor), 1954, vászon, olaj, 44 × 18 cm, ltsz.: KM.81.19.
j. a vakkeret hátoldalán jobbra: ORSZÁG LILI SZOBOR / A KISCELLIBEN

Ország Lili 1954-ben egy Márkus Annával (aki az 1956-os forradalom után emigrált) közösen írt levelében beszámolt a festő a kép keletkezési körülményeiről: „A kiscelli kastély udvarán készült kép. Ezen az udvaron az 50-es években „szobortemető” volt. Torzók, lefűrészelt karok, fejek, tagok tömege mészkőből, márványból. Olyanok voltak a szürrealisztikus, “unheimlich” környezetben, mint a kivégzett emberek. Halált, félelmet, szorongást idéztek méltán, a korszakot jellemezték, amelyben készült. Titokban készült! (Fölszaporodó jelenségek, idődimenziók. / Az alkatelemek: a menny fel, a valóságos környezetben, a kastély környékén szatírféle emberek; aztán: fantasztikus kombinációk jöttek össze: Szent István – csendőrrel. / A képépítés monumentális, a kép… kristály tiszta. Balról fal, előtte fűben fekvő szobortorzó, jobbról kisebb ház, úttal. És ég.”

1976–1983 között folytak a felújítási munkálatok. A templom tetőszerkezetét felépítették, ablaknyílásait befalazták, de belső részeit nem építették újjá. Ez a mai kiscelli romtemplom, ahol a Fővárosi Képtár 1988-ban megrendezhette első gyűjteményes kiállítását.

A Kiscelli Múzeum jelenleg a Székesfővárosi Múzeum jogutódjának, a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Várostörténeti Gyűjteményének és a Fővárosi Képtárnak, azaz a képzőművészeti gyűjteménynek ad otthont.

IRODALOM:
Berta István: Kiscelli Múzeum 1., Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 450. szám, 1992
Farbaky Péter: A kiscelli trinitárius kolostor és templom; katalógustételek. In: Mariazell és Magyarország – Egy zarándokhely emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28. – szeptember 12. Katalógus. Szerk.: Farbaky Péter és Serfőző Szabolcs. Munkatárs: Prékopa Ágnes. Bp., 2004. 270–281.
Földes Emília: A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye 1890–1945, 1998
Létay Miklós: Gróf Zichy Miklós halotti emlékműve. In: Tanulmányok Budapest múltjából, 2004/32, 67–90.
Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra (1784–1806). In: Tanulmányok Budapest múltjából, 2004/32, 7–66.
Viszket Zoltán: Mária csodái a Kiscelli kegyhelyen. In: Óbudai Anziksz, 2018 (https://obudaianziksz.hu/viszket-zoltan-maria-csodai-a-kiscelli-kegyhelyen/)