Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc (2014)
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár története

A Fővárosi Képtár a Budapesti Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye, amely a Kiscelli Múzeum épületében található. A képtár egyrészt Budapest történetéhez kapcsolódó ábrázolásokat őriz, másrészt meghatározó képzőművészek alkotásait gyűjti a művek témájától függetlenül. A képzőművészeti gyűjtemény múltja és jelene is a főváros műpártoló tevékenységének, művészetpolitikai szándékainak függvénye volt, és ma is az.

A várostörténeti gyűjtés már 1880-ban, jóval a múzeum megalakulása előtt elkezdődött. A közgyűlés évi 4000 forintot biztosított a képzőművészetek támogatására, és létrehozta a Székesfővárosi Képzőművészeti Bizottságot. Arcképeket, városképeket vásároltak, esetenként rendeltek. 1906-ban, a Fővárosi Múzeum megalakulásakor a korábban vásárolt képeket, szobrokat besorolták a múzeum állományába. Az új intézmény első kiállítása 1907-ben a városligeti műcsarnok épületében (később Olof Palme-ház, ma Millennium Háza) nyílt meg. A fotó megjelenésével és elterjedésével a jelenkori várostörténetet dokumentáló műtárgyak és a portrék jelentősége fokozatosan háttérbe szorult.

A Fővárosi Múzeum kiállítása a Városligetben, 1904-1912
Nok Gyula felvétele
barnított zselatinos ezüst
méret: 25,8 × 20,5 cm
BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény ltsz: 13793.3

1909 körül újabb lendületet kaptak a fővárosi műtárgyvásárlások, de a várostörténeti szempont immár másodlagossá vált. Bárczy István személyében ugyanis olyan politikus került a főváros élére, akinek határozott elképzelései voltak a főváros kultúrpolitikájára, műpártolására vonatkozóan: szándéka egy jövendő fővárosi modern galéria létrehozása volt, s ebben a koncepcióban a képek témája helyett az esztétikai szempontok váltak irányadóvá. A modern galéria megteremtésének alapfeltételei közül az egyik, maga a gyűjtemény évről-évre gazdagodott, de a másik, az alkalmas környezet biztosítása, évtizedekig megoldatlan maradt. Az áldatlan állapotnak 1928-ban a Károlyi-palota megvétele vetett véget, ahol 1933. október 16-án megnyílt az új intézmény, a Fővárosi Képtár. Első igazgatója Csánky Dénes volt, őt 1935-ben Kopp Jenő követte. A két világháború között a honi képzőművészet gyűjtésére hivatott intézmények sorában a Fővárosi Képtár igen előkelő helyet foglalt el, és fontos szerepet játszott a 19. és 20. századi magyar művészet közkinccsé tételében.

A Fővárosi Képtár kiállítása a Károlyi-palotában, 1938 körül
Balogh Rudolf felvétele
zselatinos ezüst
méret: 17,7 × 23,8 cm
BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény ltsz: F.67.855

A Fővárosi Képtár a második világháborút követően a közgyűjtemények közül elsőként, 1946-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Kopp Jenőt 1947 nyarán Pogány Ö. Gábor követte a képtár igazgatójaként. Mivel a Fővárosi Képtár az utolsó másfél évszázad képzőművészetének legjobb darabjait gyűjtötte össze, már 1949-ben felmerült, hogy mindez egy új nemzeti galéria megteremtésének az alapja lehet. A nemzeti galéria létrehozásának jegyében így a Fővárosi Képtár „tiszta esztétikai szempontok” alapján vásárolt anyaga 1953-ban beolvadt a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Országos Képtárba, majd 1957-ben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. A „maradék” várostörténeti érdekességű anyagot a Kiscelli Múzeumban helyezték el. A Fővárosi Képtár első korszaka lezárult.

Nem sokkal később, 1959. december 18-án azonban Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának ülése határozatot hozott a képzőművészeti gyűjtés újraindításáról. 1960-tól a főváros külön pénzügyi keretet biztosított a vásárlásokra, és a tanács 1961-től a gyűjtemény nyilvántartását a Budapesti Történeti Múzeumra bízta. 1960 és 1973 között a gyűjteménygyarapítást az Újkori Osztály vezetője, dr. Bertalan Vilmos irányította, közvetlen munkatársai dr. Tőkei Ferencné Egry Margit és Cifka Péterné voltak. Dr. Bertalan Vilmos alig titkolt szándéka a képtár újjászervezése volt, és sikerült elérnie, hogy az élő művészektől történő gyarapítás mellett létrejöhessen ismét egy műtörténti gyűjtemény is. Bár ezekben az években kerültek a múzeumba a lefontosabb 19. századi mesterek főművei, a gyűjtés elsősorban a 20. századra koncentrálva folyt, részben az „elvett” modern magyar művészeti gyűjtemény rekonstrukciójának szellemében. A századvég és századforduló modern nagymestereinek alkotásai, a két világháború közötti grafikák, plasztikák és festmények közvetlenül a még élő művészektől vagy azok örököseitől jutottak a gyűjteménybe. A főváros támogatásával a várostörténeti érdekességű művek mellett így rendkívül gyorsan sikerült felépíteni egy kiváló magyar képzőművészeti gyűjteményt, amelynek 20. századi anyaga tükrözte, mintegy a gyűjtemény szintjén is megteremtette az ötvenes évek után kanonizálódott modernista elbeszélést.

1973-ban jelentős szervezeti és személyi változások történtek: dr. Bertalan Vilmost kinevezték a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettesévé, az Újkori Osztály gyűjteményeit pedig kettéválasztották, így megalakult a várostörténeti és az önálló képzőművészeti osztály (metszettár, éremtár, grafikai gyűjtemény, a festészeti és a szobrászati gyűjtemény). Az utóbbi vezetésével dr. Tőkei Ferencnét bízták meg, és két fiatal művészettörténész-muzeológus, Földes Emília és Mattyasovszky Zsolnay Péter került a festészeti és a grafikai gyűjtemény élére. Ők a 20. századi modernizmus emlékeinek megszerzése mellett immár az új avantgárd törekvésekre nyitottan, a fiatalabb nemzedékek alkotásainak gyűjtésére is fókuszáltak. Ennek jegyében egyrészt a hetvenes évek közepétől sikerült jelentős anyagot összegyűjteniük az egykori Európai Iskola művészeinek alkotásaiból, továbbá 1980-ban Ország Lili hagyatékának egy része is a múzeumba került. Másrészt a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójától a legfiatalabb generáció, közöttük az Iparterv-csoport művészeinek főművei is a gyűjtemény részévé váltak.

Eközben 1980-ban ismét megváltozott a gyűjtemény vezetése. Dr. Tőkei Ferencné Egry Margitot korábbi helyettese, Földes Emília követte. Mattyasovszky Zsolnay Péter folytatta a grafikai gyűjtést, az éremanyagot Krómer Ágnes, a metszettárat B. Nagy Anikó gondozta. 1983-ban, az épületrekonstrukció befejeztével, a Kiscelli Múzeumban megnyílt a gyűjtemény egészét bemutató képzőművészeti kiállítás, majd a nyolcvanas évek közepétől megszaporodott a képzőművészeti tárlatok száma is. Ezek közül kiemelkedett az 1988-ban megrendezett Temp-Rom-Tér című kiállítás. A Kiscelli Múzeum rossz állapotban lévő templomterének különös atmoszférájában a gyűjtemény legmodernebb anyagát láthatta a szakma és a közönség. Ez a kiállítás nem csupán osztatlan sikert aratott, de fontos változásokat hozott: a főváros vállalta a templomtér kiállítási térré alakításának költségeit, valamint 1989-ben ismét engedélyezte, hogy a képzőművészeti gyűjtemény a Fővárosi Képtár nevet használja.

A Fővárosi Képtár első állandó kiállítása 1992. március 24-én nyílt meg a Kiscelli Múzeum első emeletén, és ebben az évben elkészült a Templomtér felújítása is, ami az eredeti elképzeléseknek megfelelően a Fővárosi Képtár időszaki kiállításainak a színhelye lett. Az állandó kiállítás előkészítése, majd megnyitása jó alkalom volt az eltelt évtizedek gyűjtésének összegzésére, a gyűjtemény erényeinek és hibáinak az értékelésére, és a további gyűjtés átgondolására. Néhány „hézagpótló” vásárlás eredményeként sikerült a 60-as, 70-es évek anyagát jelentős művekkel, esetenként főművekkel gazdagítani, és folytatni a 80-as évek kollekciójának gyarapítását. Földes Emília 1996-tól mint igazgatóhelyettes működött az intézményben 2002-ben bekövetkezett haláláig. Mattyasovszky Zsolnai Péter 2014-ig kezelte a Képtár grafikai gyűjteményét.

A kiscelli kastély lépcsőháza, 1936 és 1940 között
ismeretlen felvétele
zselatinos ezüst
méret: 23,3 × 17,6 cm
BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény ltsz: 2012.71.1

A Fővárosi Képtár igazgatója 1994-ben Fitz Péter lett, aki 2014-ig irányította a múzeumnak ezt a részlegét. Jóvoltából az időszakos kiállítások és a szerzeményezés kapcsolata szorosabb lett, az időszaki kiállításokon bemutatkozó kortárs művészek munkái rendszeresen bekerültek a gyűjteményekbe. Mindeközben a muzeológusok szisztematikusan dolgoztak az örökölt hiányok pótlásán is. Ennek köszönhetően egy országosan is kiemelkedő, mára mintegy negyvenezer darabot számláló, megkerülhetetlen léptékű és minőségű állomány jött létre.

Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár állandó kiállítás, 2011, Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

2014 végétől a Fővárosi Képtár új vezetője Róka Enikő lett, aki a múzeumi gyűjtemény és a képtár kortárs művészeti küldetésének összekapcsolását tűzte ki célul. Ez a szemlélet a kiállítási programban és a gyűjtésben egyaránt éreztette hatását. 2014–2020 között több kiállításon kortárs művészek reflektáltak a gyűjteményi tárgyakra vagy a múzeum történetének egyes epizódjaira. A műtárgyak szerzeményezésében a történeti anyag hiányainak pótlására, valamint a közelmúlt és jelen művészetének szisztematikus gyűjtésére – a pénzügyi keretek adta lehetőségek között – egyenlő hangsúly esett. Az elmúlt időszakban a hatvanas-hetvenes évek hazai művészete, a kortárs tendenciák és a második világháború után Franciaországba emigrált művészek alkotásai kerültek a szerzeményezés fókuszába.