Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
www.elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

Állandó kiállítások

Válogatás a Fővárosi Képtár XX. századi gyűjteményéből

Rippl-Rónai József

Fivéreim / Lajos és Ödön, 1912

Az 1992-ben megnyitott állandó kiállítás egy részét, amely a Kiscelli Múzeum első emeleti termeiben és folyosóin látható, 2003 őszén, az új várostörténeti kiállítással összefüggésben, átrendeztük. A Fővárosi Képtár gyűjteményét reprezentáló kiállítás a nagybányai mesterektől és más, a XIX. század végének művészetét jelentősen befolyásoló alkotók műveitől az 1990-es évek művészetéig követi nyomon a huszadik század legfontosabb tendenciáit és alkotóit.
A századforduló művészetét meghatározó művészek közül kiemelkedik Ferenczy Károly: Lovagló gyermekek (1905) című munkája.
A XX. század egyik legvirágzóbb korszakát, a tízes éveket Rippl-Rónai József: Lajos és Ödön (1912), Gulácsy Lajos: Bellagio (1914) vagy Tihanyi Lajos: Tájkép hiddal (1909) című festményei képviselik.
A szobrászat remekei közül olyanok láthatóak, mint Vedres Márk: Furulyázó fiú (1905), vagy Medgyessy Ferenc: A kis lovas (1915 k.).
A két világháború közötti időszakot Egry József, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Vajda Lajos, Kassák Lajos, Derkovits Gyula, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Czóbel Béla, Vaszary János művei jelenítik meg. Fontos szerepet kapott a kiállításon a II. világháborút követő időszak, az „Európai Iskola” bemutatása, olyan főművekkel, mint Lossonczy Tamás 1945-ben festett Fájdalom és remény című monumentális alkotása, Vajda Júlia, Anna Margit, Vilt Tibor, Rozsda Endre, Bálint Endre, Jakovits József művei.

Lossonczy Tamás

Fájdalom és remény, 1945

Az 50-es éveket Somogyi József: Martinász-a képviseli, olyan munkák mellett, mint Ország Lili: A kiscelli múzeum udvara. A 60-as évek Korniss Dezső, Veszelszky Béla, Bálint Endre, Deim Pál, Barcsay Jenő jelenítik meg. A következő termekben pedig Kokas Ignác, Schaár Erzsébet, Kondor Béla, Gyarmathy Tihamér munkái láthatók.
Ezekben a termekben az idősebb mesterek mellett a magyar neoavantgárd fiatal generációjának törekvéseit Jovánovics György, Keserü Ilona, Tót Endre, Konkoly Gyula, valamint a korban hozzájuk közel álló, de mozgalmakhoz nem kapcsolódó Altorjai Sándor művei jellemzik.
Az utolsó kiállítási egység Nádler István, Fehér László, Hencze Tamás, Deim Pál alkotásaival kezdődik és Károlyi Zsigmond, Birkás Ákos, valamint Swierkiewicz Róbert 90-es években készült műveivel zárul.
A válogatás természetesen a gyűjteménynek csak egy töredékét mutatja be, de mégis átfogó képet ad a XX. századi magyar művészet fő irányairól, s mint ilyen jószerivel az egyetlen kiállítás Budapesten.

Szoborcsarnok

Szoborcsarnok (részlet)

A szoborcsarnokban a budavári Mátyás-templom előtt álló Szentháromság szoborcsoport 1712-ben felállított figurái, valamint a 19. századi pest-budai klasszicista épületeket díszítő szobrok és domborművek láthatók.
Buda város vezetői – jezsuita ösztönzésre – úgy határoztak, hogy a török elleni harcokból visszatérő katonák által a városba behurcolt pestis elleni védekezésül közadakozásból Szentháromság-oszlopot emelnek. A felavatást követő néhány éven belül azonban a ragály újra támadt, ezért a tanács ekkor egy nagyobb emlék felállítása mellett döntött. A korábbi emlékmű részben ma is látható a budai Zsigmond téren. A második emlék egyházi felavatására 1713-ban került sor, amely ezt követően további tizenöt szoborral bővült. A szoborcsoport alsó régiójában az ember életét vezérlő angyalok és erények allegorikus figurái, a középsőben pedig a közbenjáró – Szűz Mária – és a kiállításban is megtalálható segítőszentek – Keresztelő Szent János, Xavéri Szent Ferenc, Szent Kristóf, Szent József, Szent Rókus, Szent Sebestyén, Nepomuki Szent János és Szent Ágoston – szobrai nyertek elhelyezést. A múzeum gyűjteményében található figurákon helyenként még ma is láthatóak a hajdani színezés nyomai: a vörös, zöld, sárga, kék és ólomfehér festék, az aranyfüst és ezüstpor maradványai.