installációk a Fővárosi Képtárban | 1992–2014
2014. október 2 – 2015. január 20.
Rendező: Fitz Péter, Mattyasoszky Péter
Kiállítások 2014-ben | Templomtér
A közel félszáz installációs kiállítás mindenképpen jelzi, hogy a kiscelli helyszínek kívánják, szinte megkövetelik a térben gondolkodás művészeti megoldását. Az természetesen nem állítható, hogy a hazai, és némiképp a nemzetközi installációs kifejezésforma legfontosabb helyszíne lenne a Templomtér, de szerepe nyilván nem elhanyagolható. Szellemében és formájában természetesen rendkívül sokféle együttes sorakozott fel, az életművekből, munkásságokból következők, a kifejezetten erre a térre létrehozottak és természetesen a „határesetek” is jelen voltak.
Az Installációk a Fővárosi Képtárban 1992–2014 című összegző kiállítás – és kötet – ezt a tevékenységet szándékozik dokumentálni.
A kiállítás dokumentációs szándékkal készült, természetesen lehetetlen 48 tárgyegyüttest felsorakoztatni. Ezért maga a kiállítás is egy installáció, öt projektor vetíti a negyvennyolc installáció fotódokumentációit a falakra, egy tükörgúlára és egy vetítővászonra.
Ezzel a kiállítással lezárul egy korszak, a rendezők, Mattyasovszky Péter és Fitz Péter visszavonulnak. Remélhetőleg az utódok folytatják a több, mint két évtizedes programot, és újabb installációknak adnak teret a Fővárosi Képtár helyszínein.
Imre Mariann
A mulandóság rögzítése
2014. május 16 – augusztus 31.
Rendező: B. Nagy Anikó
A kilencvenes évek óta a magánmitológiák és az egyetemes jelentések egybeöltésével – az öltést szó szerint és szellemi értelemben is – művelő alkotó az utóbbi években készült installációit e sorozatcímmel összefogva az idő dimenzió megjelenítésének állhatatos törekvését rögzíti.
A kiscelli Templomtérben felállított munka a mítoszok, legendák és kandi tévhitek övezte műterem zsáner Szent Lukács ikonográfiájából eredeztethető toposzát demitizálja.
A Dráva utcai műtermet, melyben ma Imre Mariann él és dolgozik, egykor Márffy Ödön, később Perlrott-Csaba Vilmos, 1954-től pedig Csernus Tibor lakta. Képeiken nem egyszer jelent meg a tér valamelyik szeglete. Márffy egyúttal a ház gondnoka is volt.
Egy 1926-os festményén jól felismerhető az az eredeti konstrukcióban nyilvánvalóan a reprezentatív mezőhöz kapcsolódó, szintkülönbséggel is hangsúlyozott szegmens, amely Imre Mariannál ma saját zug, s amely elemeire bontva, analitikus figyelemmel vizsgálva és a kiscelli kiállítótérben sziszifuszinak, lehetetlennek tűnő technikával újravarrva tradíció és originalitás, mutatkozni és rejtőzködni vágyás, privát és nyilvános működés keserves, a paradox anyaghasználat által megjelenített, s így végső soron felülírt ellentéteit feszíti egymásnak.
Jovanovics Tamás
Kibillen
2014. április 3 – április 27.
Rendező: Lorányi Judit
Festmények és installáció különös kapcsolata. Következetes festői program, ami a vonalak egymásutánjára épül. Vízszintes színes vonalak rendszere – színes ceruzával, vagy akrillal, következetes vastagsággal. Szigorú renddel. Az a fajta repetitív monotónia, ami rövidebb személés nyomán rendkívül izgalmas vizuális élmény hoz létre.
Ebből a rendszerszerű építkezésből kilépve, Jovanovics Tamás monumentális installációt hozott létre, kilenc vörös-fehér, spirális csíkozású oszlop tör a magasba, s tűnik el a magasban. Az oszlop sor enyhe ívet ír le, és fokozatosan hajolnak, billennek ki a függőleges rendből.
Korodi Luca
Elemi részecskék
2014. február 13 – március 16.
Rendező: Fitz Péter
…
A rálátás lelepleződés.
Az állandó mozgás folyamatának pillanatképei vannak kimerevítve a képeken. A szubjektív és objektív egyszerre van jelen. Szinkronitásuk – a megfogható és a megfoghatatlan – párhuzamos, megjelenése adja ki önmaga absztrakcióját. Valósága éppen annyira van, mint amennyire nincs.
Bemozdult fényabsztrakciók, melyek alig léteznek, mégis a pillanat torzulásainak finom lenyomatai. Mint a fosszília, kőzetmaradványban hagyott nyom, úgy „égnek be” a szembe ezek a mozdulatok. A mozgás folyamatának pillanatképei. Olyan kísérleti terep, melyben van hely a megmagyarázhatatlan – erők, terek – és időtlen idők – harmóniájának, összetételének és energiájának összehangolására. Az állandó mozgás és változás a létezésről, utánpótlásáról gondoskodik.
…
Filp Csaba
Data est defectus / A hiány adott
2013. november 13 – 2014. február 2.
Rendező: Lorányi Judit
A kiállítás az önmagát egy ideának önként alárendelő férfi alakját idézi fel.
A kiállított tárgyak darabjai csupán egy hajdani egésznek, használhatatlanok. Hiába készültek igénnyel, mutatós anyagokból: azt jelzik, hogy az a bizonyos idea a mai napig létezik és hat, de lehetetlen.
A vértek a maguk idejében igen drága dísztárgyak voltak, és eredetileg nem magát a harcot reprezentálták, hanem egy férfiszerepet. Most félbe vannak vágva: nem érnek semmit, nem védenek semmitől.
Az asztalban csatok vannak. De csat helyett azt is mondhatnánk: kapocs. A gondolat csat, mert gondolataink sok mindennel és sok mindenkivel összekapcsolhatnak. Ezért látunk sokat belőlük a tárlóban. Ez a gondolati kapcsolódás csak addig lehetséges, amíg élünk, ezért tartják az asztallapot angyalkák.