Szerkesztő: Vincze Dóra

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

© Fővárosi Képtár, 2014

Installációk a Fővárosi Képtárban | 1992–2014

2014. október 2 – 2015. január 20.

Rendező: Fitz Péter és Mattyasovszky Zsolnay Péter

Sass Valéria, Hans Dick Hotzel, Hannerlore Landrock Schumann

Terepfelmérés

1992. június 7 – szeptember 8. | Rendezte: Földes Emília, Mattyasovszky Péter

Fitz Péter

Installációk a Fővárosi Képtárban

1992-ben készült el végleges formájában a Kiscelli Múzeum Templomtere. A kiállítótérnek – és az akkor szándékok szerint színház- és koncertteremnek – kialakított helyszín a kor legjobb színvonalú technikájával volt felszerelve, padlófűtés, tizennégy, mozgatható sínen függő, cserélhető és variálható világítás, változtatható felfüggesztési pontok a képek akasztásához, úgy, hogy közben megmaradt a többször átalakított, lebombázott, kiégett, nyerstégla falú épületbelső. Az eredeti barokk templomteret már a XVIII. században átalakították háromszintes kaszárnyaépületté, és ebben a formában maradt fent a második világháborúig, amikor is bombatalálat érte, beomlott a teteje, az északi falak kidőltek, az épület kiégett, és romos állapotban töltötte a következő évtizedeket. A rekonstrukció, jobban mondva átalakítás kitűnően sikerült, valójában egy soha nem létezett építészeti forma született meg; az eredeti, megszokott, egyhajós, szentéllyel lezárt barokk templomszerkezet diadalíveit már a XVIII. században felfalazták, ezek tartották az utólagosan behúzott emeleteket. Ezek a felfalazott, boltívekkel tagolt lezárások részben megmaradtak, és az új tér fontos alkotóelemei váltak. A falfestés régen elpusztult, helyette maradt a régi – és újabb – nyerstégla falazat, Ez az építészeti környezet, viszonylag nem nagy alapterülettel – 550 négyzetméter – párosulva a nagy belmagassággal – huszonnégy méter a tetőgerinc magassága – rendkívül impozáns teret hozott létre. A sokszorosan modulált architektúra nehezen azonosítható, de határozott történeti hangulatot áraszt, és mindenképpen hordozója annak a rendkívül hányatott történetnek, amely az egykori kolostortemplom-léttől a mai, kortárs művészeti bemutatótérré transzformálódás során megtörtént. 1992-ben nyílt meg a Templomtér, különleges adottságai nagyban befolyásolták az itt rendezhető kiállítások jellegét is. A tér alapterülete mindössze ötszázötven négyzetméter, ami három részre tagolt – szentély, főhajó és bejárati csarnok –, valamint a központi tér is tagolt oldalanként három-három pillérrel, mindez meghatározza a műtárgyak elhelyezésének lehetőségeit. Ez a lenyűgöző tér nemigen viseli el az utólag behelyezhető kiállítási installációt, vendégfalakat. Ugyanakkor nagyméretű festmények, képzőművészeti installációk és szobrok, videókivetítők számára elsőrangú helyszín. A tér a maga nemében egyedülálló, minden művész számára komoly kihívást jelent. Páratlan hatását nem lehet megkerülni, olyan műveket kíván, amelyek alkalmazkodnak hozzá, és nem konkurálnak vele. Az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a helyspecifikus installációk felelnek meg a legjobban ebben a környezetben. Az első, ilyen kiállítás, különös módon, nem a kortárs művészet területéről származott, a Töredékek című bemutató, 1992-ben a Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum régi szoboranyagából állt össze, templomi és épületszobrok bizarr elhelyezése – a diadalív fülkéiben, az árkádokon, tehát olyan pozíciókban, ahol a „hétköznapi”, barokk templomi elhelyezésben soha nem állhatott szobor – világossá tette, hogy ez a tér rendkívül alkalmas az installációk bemutatására. Szintén különös módon, az első valóban installációs kiállítások, a Terepfelmérés (1992) Sass Valéria, Hans Dick Hotzel, Hannerlore Landrock Schumann bemutatója, valamint még ugyanabban az évben El Kazovszkij Kis purgatóriuma nem a Templomtérben, hanem az alatta lévő kriptában jött létre. El Kazovszkij a kripta fülkéiben a Kis Purgatórium-sorozat kutyáit, a Kis Olympus-sorozat figuráit állította ki. A nyers, kicsit omlatag kő és téglafalak a színes – vörös, fekete – figurákkal nagyon is helyszín kompatibilis hatásúak voltak, a korszak egyik legszebb installációja jött itt létre.

El Kazovszkij

Kis purgatórium

1993. június 20 – augusztus 7. | Rendezte: Földes Emília

Swierkievicz Róbert

Kelet kezd – Nyugat befejez

1994. január 14 – február 28. | Rendezte: Mattyasovszky Péter

Összefoglalónkban negyvennyolc kiállítás szerepel, de valójában ez nem a teljes szám. Rendkívül nehéz ugyanis pontos tipológiát meghatározni a térberendezések, helyspecifikus installációk „kiállítási szituációjára”. Számos kiállítás nem szerepel, ahol az összhatás, a művészi szándék fő iránya nem elsősorban az installációra irányult. Ezek között többségben csoportos kiállítások vannak, ahol ugyan szerepelhetett ilyen típusú műalkotás, de a kiállítás egésze másról szólt. Ilyenek voltak a ’90-es években többek között a 12 művész Ausztriából és Magyarországról (1994), a Mítosz, Memória, História (1997), a Létezés álma – Fiatal japán művészek (1997), a Plasztik-kor (1999), majd a 2000-es években az Északi dimenziók – Finn művészek (2001), Re-Consiliation / Megbékélések – Francia-magyar kiállítás (2002), Forradalmi dekadencia (2009). Az egyéni kiállítások esetében még nehezebb a distinkció, kilenc olyan kiállítás volt, amelyen ugyan szerepelt installációs mű, de a kiállítás egésze szempontjából nem az volt a meghatározó. Ilyen volt például Lisztes István 1994-es szoborkiállítása, 12 életnagyságú emberfigurával, ami az elrendezéstől függetlenül sokkal inkább volt látványos szoborkiállítás, mint szobrászati installáció. Ennek az ellenkezője is igaz, bemutatónkon szerepel néhány olyan mű, amely természeténél fogva például szobor, de az elhelyezés, szituáció, és összefüggés olyan, hogy installációs műként értelmezhető. Ilyen például Kelemen Zénó Below the Line (2013) című munkája, amely műfaját tekintve ugyan egyetlen, monumentális szobor, de erre a térre készült, szoros formai és szellemi kapcsolata volt a térrel, ezért szerepel az installációs listán.

Az első, a Templomtérben megrendezett installációs kiállítás Swierkievicz Róbert: Kelet kezd – Nyugat befejez (1994) című összeállítása volt. Ez egy kombinált típus, a falakon nagyméretű, ponyvavásznakra festett, a Duna vizében megáztatott képei szerepeltek, ehhez társította óriási fenyőfa törzsekből összerakott installációját. A diadalíveken háromszög és rombusz formájú festmények a magasságba emelték az elfoglalt teret. A tárgyegyüttes minden eleme egymásra és a térre vonatkozott, a különféle műelemek egységes egésszé formálták a teret.

Forgács Péter

Inventárium

1995. május 24 – július 2. | Rendezte: Lorányi Judit

Forgács Péter: Inventárium (1995) kiállítása volt az első videóinstalláció. Összetett munka volt, amely a térre nem nagyon reagált, sokkal inkább saját videóinstallációs munkáit mutatta be a kiállítótérként használt terekben, amitől természetesen a hatás más lett, mint egy szokványos white cube térben lett volna. A kiállítás központi darabja a Totem című munka volt, amely egy disznóölés történetét fordított sorrendben mutatta be, a hurka-kolbász-állapotból kiindulva élővé szerelte össze a disznót. A videót lejátszó monitort egy kitömött disznó nézte. A másik installáció a Totem és tabu, melyet az Énke videója és a hozzá kapcsolódó mindennapi tárgyak együttese követett a középső térben.

Konkoly Gyula

1995. január 3 – február 26. | Rendezte: Földes Emília, Mattyasovszky Péter

Konkoly Gyula 1995-ös kiállítása típusát tekintve a Sweierkievicz által itt bevezetett formához hasonlítható: a falakon festmények szerepeltek, amelyhez a teret monumentális szobrászati objektekkel alakította. A tér középső tengelyében fekete fóliából sekély medencét alakított ki, amelynek vizében tükröződött az óriási méretű, poliuretánhabból faragott, festett kubus. Ellenpontként a tér további részeiben ugyanebből az anyagból formált hasábok, sírkőalakok szerepeltek. Siekrült összhangot teremtenie a festmények és az eseti installáció formái között, bár a spirituális összefüggések nem voltak olyan egyértelműek, mint Swierkievicz esetében.

Jovánovics György

Ut Manifestius atque apertius dicam

1996. június 14 – július 14. | Rendezte: Földes Emília

Jovánovics György: Ut Manifestius atque apertius dicam (1996) kiállítása egészen különleges eset volt. Ő volt az 1995-ös Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítója, és szándékunk szerint itteni kiállítása a hazai közönségnek is bemutatta az ottani koncepciót. Ez volt a Templomtér beli kiállítás másik, lényegi feladata, Velencében ugyanis a „helyspecifikus” installációja, amely Giorgione Tempesta című munkájára utalt, lényegében felfedezetlen, megértetlen maradt a közönség számára. Ez az installáció együttes tehát mint magyarázat szándékozott koncentráltan bemutatni a velencei koncepciót. Erre utalt a cím is: Ut Manifestius atque apertius dicam (Egyértelműen és világosan mondom). A szentélyben óriási méretben vetített videómanipuláció a Tempesta animálása volt, amelyben az őr figurája időnként megmozdult, és elmondta, hogy ez Giorgione Tempesta című képe. A Részlet a nagy viharból című installáció része volt még a vetített kép előtt álló szobor, amely a Giorgione-képen szereplő, félig elpusztult oszloptöredéket jeleníti meg. A Templomtér főhajójában állt a Nagy hasáb című munka, amely szintén a festményen szereplő épület formájának motívumára épül.

Maurer Dóra – Szegedy-Maszák Zoltán

A cet gyomrában

1996. november 22 – november 18. | Rendezte: Földes Emília

Maurer Dóra–Szegedy-Maszák Zoltán: A Cet gyomrában (1996) kiállítása két, karakterében eltérő koncepció együttes bemutatása volt. Maurer Dóra térgörbületekről szóló festményei és az ehhez kapcsolódó térformák kivetítése volt az egyik motívuma az installáció együttesnek, ehhez társult a kis, hétköznapi tárgyak – pl. befőttes üvegek – installációja, Maurer Dóra S8-as és videóanyagai, Kamra című diasorozata, valamint Szegedy-Maszák Zoltán interaktív hanginstallációja.

Gellér B. István

Lelet

1998. február 26 – március 29. | Rendezte: Földes Emília

Gellér B. István: Lelet (1998) installációja a művész 1979 óta következetesen épített Növekvő város művészeti projektjének újabb előadása volt, a fiktív város eleminek újabb bemutatása, új összefüggések installációs összeállítása.

Chilf Mária és Szörtsey Gábor

Tulpék ege alatt kiállítása

1998. április 16 – május 31. | Rendezte: Lorányi Judit

Chilf Mária és Szörtsey Gábor: Tulpék ege alatt (1998) című kiállítása az installációk első típusába tartozik – meglévő installációs művek alkalmazása az adott térre –, azzal a változattal, hogy a képek, jelen esetben nagyméretű rajzok papíron, nem az installátortól, hanem Szörtsey Gábortól származnak, de olyan összhangban voltak Chilf Mária objektjeivel, hogy együttesen képezték az installációs munkát. Chilf szürreális zuhanytálcája a lebegő, műanyag vérerek hálózatával és Szörtsey semmi térben úszó minimáltárgyai zseniálisan egészítették ki egymást.

Bukta Imre

Járás egy áldás nélküli térben

1998. szeptember 10 – október 18. | Rendezte: Földes Emília, Mattyasovszky Péter

Bukta Imre: Járás egy áldás nélküli térben (1998) minimalista installációja kifejezetten erre a térre készült. Anti-térberendezés, amelynél a tér szellemét vette alapul, magából a Templomtérből szinte semmi nem látszott, lévén teljesen sötét, csak érzékelni – és tudni – lehetett, hogy egy hatalmas és magas helyen vagyunk. A terem padlójának közepén egy harminc centi széles fénysáv húzódott végig, amelyen egy nagyon kicsi, öt centiméter hosszú, három centiméter széles szánkó járt és kelt a fénypászma teljes hosszában, ide és oda. Csend volt, csak a szánkó csikorgása hallatszott a kövön (havon).

Kicsiny Balázs

23 tengerész

1999. április 22 – május 23. | Rendezte: Fitz Péter

Kicsiny Balázs: 23 tengerész (1999) a művész nagyméretű installáció sorozatának első és emblematikus műve, mely további munkásságát nagymértékben meghatározta. A korábbi bányász tematika vegyült a tengerészek motívumával, a csákány-horgony-karú matrózok figurái beborították a teret, a világítás pedig a kezüknél elhelyezetett bányászlámpákra korlátozódott. A templomtér egyszerre volt monumentális sírhely, vagy az imádatra összegyűlt, leborult figurák együttese.

Hermann Nitsch

Hatnapos játék Prinzendorfban

1999. június 18 – július 11. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Hermann Nitsch: Hatnapos játék Prinzendorfban (1999) kiállításának előkészületei két évet vettek igénybe. 1998-ban Prinzendorfban lezajlott misztériumjáték kellékeit és dokumentumait először Bécsben, a Liechtensten palotában a Museum Moderner Kunst–Stiftung Ludwigban mutatták be 1999 tavaszán, majd a tárgyegyüttes a kiscelli Templomtérbe jött. A hely adottságainak megfelelően, egy kissé zsúfoltan fért el az anyag, de a volt templomi tér nagyon alkalmas helyszínnek bizonyult. A főhajóban körbejárható installáció, a szentélyrész oltárszerű elrendezése rendkívül hatásosnak bizonyult. A rendszerváltás utáni első jelentős „kultúrbotrány” tárgyát képezte a kiállítás. Soha képzőművészeti esemény nem váltott ki ilyen országos figyelmet, mint Nitsch installációja.

Samu Géza

1999. augusztus 3 – szeptember 5. | Rendezte: Földes Emília

Samu Géza emlékkiállítása egyike azon installációknak, melyek csak sok töprengés után kerültek be ebbe az összeállításba: az életmű fontos alkotásait rendezte Földes Emília egységes, installációjellegű bemutatóvá.

Pinczehelyi Sándor

1999. szeptember 23 – október 31. | Rendezte: Pinczehelyi Sándor, Mattyasovszky Péter

Pinczehelyi Sándor ugyancsak 1999-ben rendezte meg kiállítását, melynek fő motívuma a terem közepén végighúzódó, hosszú asztal volt, rajta Pinczehelyi különféle, festett, emblematikus motívumával, valamint a piros-fehér-zöld disznók kondájával. Mindezt természetesen festmények egészítették ki.

Deli Ágnes

2000. március 9 – április 30. | Rendezte: Fitz Péter

A 2000-es évtized meghozta a kiscelli installációk aranykorát. Kialakult az a forma, hogy kifejezetten erre a térre, a kiállítás alkalmára hoztak létre helyspecifikus munkákat az alkotók.
Deli Ágnes installációja (együtt Bánföldi Zoltán képeivel) a lágy-kemény ellentétpárra felépített szobraiból állt össze. A teret egy hatalmas, tetejével lefelé lógó, aranyszínű házforma uralta, melynek tömege habszivacsból készült, s fényesen csillogó textilanyaggal volt bevonva. A súlyosnak látszó forma könnyedén lebegett a térben, párbeszédet folytatva többi tárgyával, a fémet és lágy anyagot kombináló könnyű-nehéz szobrokkal.

Halász Károly

Taposott képek

2000. november 30 – 2001. január 10. | Rendezte: Mattyasovszky Péter

Halász Károly: Taposott képek (2000) című installációja a Taposott képek festménysorozatának új és régi darabjait új kiállítási kontextusba helyezte, a földre fektette, abba a pozícióba, ahogy készültek – taposva, a lábnyomokat rögzítve – kiegészülve az utazás, vándorlét tárgyaival (batyu, csomag, bot).

Mengyán András

Varázslatos transzparencia

2003. május 8 – június 8. | Rendezte: Fitz Péter

Mengyán András: Varázslatos transzparencia (2003) című fény-, tükröződés-, UV-fényinstallációja kifejezetten ebbe a térbe készült. Műveinek alapelve az ismétlés nélküli permutáció, tér és idő, a különféle dimenziók megjelenítése. A nagyméretű, többrészes installáció szerves részét alkották az ultraviola fényben életre kelő festményei is.

Laura Anderson Barbata

Mitikus utazás

2003. június 23 – augusztus 31. | Rendezte: Lorányi Judit

Laura Anderson Barbata: Mitikus utazás (2003) című munkája az egész teret beborította, organikus anyagok uralták a műegyüttesét, falevelek borították a padlót, s a egyedi művek is mind az egész részeiként természeti anyagokból készültek (kukoricacső, fa, len, bambusz). Az indián törzsi művészetből kiinduló objekt együttes misztikus üzeneteivel, természet közeliségével egészen egyedi pozíciót foglal el a Kiscellben bemutatott installációk között.

Kuchta Klára

Ibolyántúli energetikus tér

2004. február 12 – március 11. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Kuchta Klára: Ibolyántúli energetikus tér (2004) is a kifejezetten ehhez a térhez készült installációk közül való. Természetesen addigi munkáiból kiindulva, melyeknél a fény viselkedését, mozgásbeli helyzeteit vizsgálta, hozta létre itteni munkáját. Ez egy hat méter átmérőjű, egy méter széles sókör volt, melybe UV-fényt sugárzó fénycsöveket helyezett el. E fölött a kör közepén, függött egy nagyméretű, narancsszínű gömb, melyet motoros mechanika forgatott.

UtopiaTransfer (Aernout Mik, Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Falke Pisano, Krijn de Koning, Société Réaliste)

2008. március 4 – március 30. | Rendezte: Bencsik Barnabás

Az évtizedben három csoportos, installációs kiállításnak adott terepet a Templomtér. Ez mindig sokkal problémásabb feladat, mint az egyéni konstrukciók esetei. Nagyon sok múlik a résztvevők közös koncepcióján – ha van ilyen –, vagy a kurátoron. A három csoportos installáció ebből a szempontból három különféle megoldást képviselt. Az első, a 2004-ben rendezett Látható, vagy láthatatlan című, a Block-csoporté az egységes, alkotói koncepció példája, ahol összeszokott és egyetértő alkotók hoztak létre eltéréseiben egységes művet. A második ilyen csoportos kiállítás a Folyóparti kapcsolatok / Wired Banks (2006) hét holland és hét magyar művész azonos hívószóra – a vízi összeköttetés – épített kiállítása talán kevésbé volt egységes, mint installáció. A harmadik típus, az UtopiaTransfer (2008) a kurátori típusú installációk közé tartozik, ahol a holland és flamand alkotók zsúfolásig megtöltötték a teret, mégis, elképesztően egységes, összefüggő műegyüttest hoztak létre Bencsik Barna kurátori munkájával.

Kicsiny Balázs

Interjú az ivócsarnokban

2006. február 6 – március 19. | Rendezte: Fitz Péter

Kicsiny Balázs: Interjú az ivócsarnokban (2006) installációja több szempontból is kivételes eset. Kicsiny volt a 2005-ös Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítója, és az ottani projektjét kívántuk bemutatni a hazai közönségnek. Másrészt az Interjú az ivócsarnokban egy új, Velence után készült projekt volt. Még 2005-ben, a Művészetek Palotájában rendezett kulturális konferencia alkalmával állította ki Kicsiny az Ivócsarnok című munkáját. A konferencia állófogadását a térdeplő búvárok installációjában rendezték meg, s erről a művész egy videót készített, s Kiscellben ezzel az új munkával egészítette ki a velencei anyagot. Harmadrészt ez az új projekt mintegy „főpróbája” volt a 2006. évi, két New York-i kiállításának.

Csutak Magda

Azonos–Önálló

2006. május 25 – július 26. | Rendezte: Sasvári Edit

Csutak Magda: Azonos–Önálló (2006) minimalista képek rendszerét kombinálta a két óriási kivetítőn megjelenő csillagászati képekkel, a spirituális összefüggéseket képileg is megjelenítve.

Türk Péter

Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

2006. augusztus 17 – szeptember 17. | Rendezte: Lorányi Judit

Türk Péter: Hosszúság, szélesség, magasság, mélység (2006) címen az egyik leglátványosabb helyspecifikus installációt készítette el. A téglákból kirakott monumentális raszter a templomtér főhajóját kitöltötte, minimális – álló tégla – magasságú reliefje lenyűgözően lüktette végig a teret. Egyszeri és megismételhetetlen művet hozott létre Türk a Fővárosi Képtárban.

Várnai Gyula

Ritka pillanatok egyike

2006. október 12 – november 12. | Rendezte: Sasvári Edit

Várnai Gyula: Ritka pillanatok egyike (2006) installációjára ugyanez a megismételhetetlenség és szoros helyhez kötöttség a jellemző. Központi darabja egy templom modell, amely réseiből fény áradt ki, és az épületbelső formáit a valós épületformákra vetítette ki. A templom modell függesztve volt, finoman ringatózott, így a valós architektúra is mozogni látszott. A szentélyben filigrán fénytárgyak tették kiegyensúlyozottá az egész installációs projektet.

Josef Bernhardt

Madarak

2008. január 25 – február 24. | Rendezte: Fitz Péter

Josef Bernhardt: Madarak (2008) installáció együttese egyrészt életműve, központi művészeti ideájának folytatása, másrészt a projekt központi része kifejezetten erre a kiállításra készült. Nagyméretű madárházak erdeje töltötte be a főhajót, hullámkartonból készült dobozok, melyek szigorú rendben sorakoztak. A szentélyben a madarakkal való együttélés különféle rekvizitumai sorakoztak, mint hátizsák szerűen hordozható madáretetők, madárriasztó madarak, madár elleni tüskék.

Mimmo Roselli

2008. április 18 – május 25. | Rendezte: Fitz Péter

Mimmo Roselli (2008) minimalista installációja mindössze két hajókötél térmeghatározó, térátszelő pozicionálása volt. A köteleket a Templomtéren kívül rögzítette a földbe, azok kívülről behatoltak az emeleti kisablakon, majd a diadalíven át keresztülhatoltak az egész templomtéren, és a szentély falában végezték útjukat. A két hajókötél átdefiniálta a teret.

Kis Varsó

Két darab

2009. február 19 – március 29. | Rendezte: Sasvári Edit

A Kis Varsó Két darab (2009) installációja két részból állt: a „Bolondok hajója” című film-projekt a Manifesta és az ACAX kooprodukciójában, Erhardt Miklóssal közösen készült. Ez a munka a Templomtér főhajójában volt látható. A másik egy publikációs-projekt, amely az Innen független kiadóval, a Kis Varsó archívumát használta fel, az apszisba került. A konceptuális installáció ezzel a kiállítással jelent meg Kiscellben.

Drozdik Orshi

Un Chandelier Marie Theresa

2009. december 9 – 2010. január 24. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Drozdik Orshi: Un Chandelier Maria Theresa (2009) installációja egy idea köré épült, egy Mária Terézia-kori csillár kvázi rekonstrukciójának minden eleme szerepelt a Templomtérben és az Oratóriumban megrendezett kiállításon. Rajzok, kismodellek, nagyléptékű modellek, majd a csillár felnagyított, szerkezeti struktúrája lett a kész mű. Felfújható műanyagból készült, és egy programozott ventilátor időnként felfújta, majd leeresztette a monumentális gumicsillárt.

Németh Hajnal

Összeomlás – passzív interjú

2010. március 11 – május 2. | Rendezte: Sasvári Edit

Németh Hajnal: Összeomlás – passzív interjú (2010) – a címadó munka egy installáció volt, mely egy balesetben összetört, fekete BMW-ből és az autóroncs köré rendezett, azt mintegy idézőjelbe foglaló hanginstallációból állt. A hatcsatornás hanginstalláció autóbalesetek történeteit dolgozta fel az elszenvedő személyekkel készített interjúk alapján, melyek szövege végül három énekes előadásában, megzenésítve volt hallható a kiállítótérben. A drámai szituációhoz tartozott a vörös fényű megvilágítás, s kottaállványokon az oratorikus mű szövege is olvasható volt. A szentélyben két, zöld fénnyel megvilágított sötétszürke műanyag kismodellen az összetört autók jelentek meg. Az installáció később a Velencei Biennálé magyar pavilonjában szerepelt.

Rimer Cardillo

Cupí

2010. július 1 – szeptember 6. | Rendezte: Lorányi Judit

A 2010-es évektől kezdődően lett tudatosan egyértelmű, hogy a Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum Templomtere rendkívül alkalmas a helyspecifikus installációk bemutatására. Ez észlelhető az ilyen kiállítások számának növekedésében, egyre több művész felelt a kihívásra, olyanok is, akiknek művészeti tevékenységének középpontjában korábban nem állt az installáció.
Rimer Cardillo: Cupí (2010) – az ember nagyságú termeszhalmok után elnevezett cupí a helyi őslakosok halottkultuszát idéző építmény. Rimer Cardillo három földhalmot épített, amelyet cserép maszkok, fossziliák, apró emlékezés tárgyak borítottak.

Csurka Eszter

Vágy

2011. január 27 – március 20. | Rendezte: Fitz Péter

Csurka Eszter: Vágy (2011) című installációja rendkívül összetett mű volt. Az alapvetően festészetben működő művész mindössze néhány képet állított ki, s ehhez egy nagyon bonyolult térberendezést hozott létre. A Templomtér padlóját fekete fóliával fedte le, amit víz borított. Ebbe a vízi világba alulról világított járdákat épített, amelyekről meg lehetett tekinteni a festményeket. A vízben fémből fröccsentett szobrai álltak, s a terem végén költői videó mutatta a szobrok víz alatti készültét. Kis vitrinekben pedig fémékszerek voltak láthatók.

Csiszér Zsuzsi

Átjárás

2011. március 31 – május 8. | Rendezte: Fitz Péter

Csiszér Zsuzsi: Átjárás (2011) – a művész elsősorban festő, de az egyik leglátványosabb installációs munkát hozta létre a Templomtérben. Egy valós méretű vasúti személyvagon fúródott bele a terem padlójába. A kivilágított, félig elsüllyedt monstrum hátsó ütközői öt méter magasba emelkedtek. A szentélytérben vetített videón vasúti információs táblák pörögtek.

Komoróczky Tamás

Szökési kísérlet

2011. június 2 – augusztus 7. | Rendezte: Fitz Péter

Komoróczky Tamás: Szökési kísérlet (2011) installációja három, puritán elemből állt össze, a térben egyhatalmas állvány tetején a Failed Symbol neonfelirata világított, a terem másik oldalán fémpolcokon múzeumi tárgyak – szobortöredékek – feküdtek, s mögöttük egy zegzugos neonvillám világított. A szentélytérben videó hanginstalláció ment, melynek képi eleme egy tengeri fosszília motívuma volt.

Sugár János

Tűz a múzeumban

2012. február 23 – március 19. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Sugár János: Tűz a múzeumban (2012) projektje éveken át készült, eredetileg, mint a kiállítás címe is jelzi, egy közösségileg őrzött, táplált és kommunikált tűzrakás lett volna. Ez technikai és biztonsági okokból nem valósulhatott meg. Helyette készült A csőcselék emlékműve című installáció, amely egy „nagy, rusztikus kő”. Ez természetesen papírból készült, és két ácsolt falelátóról lehetett megtekinteni. Az idea szerint ez egy 1956-os emlékmű, amit a Blaha Lujza téri kereszteződés kellős közepére kell állítani. Mindkét koncepció dokumentálásra került a kiállítás katalógusában.

Eike

Kiáltvány

2012. április 5 – május 13. | Rendezte: Fitz Péter

Eike: Kiáltvány (2012) című installációja három egységből épült fel: az első, a Kiáltvány, egy különös gépezet amelynek klaviatúrájával üzeneteket, kiáltvány lehet készíteni egy fényjeleket sugárzó szerkezettel. A második egység, az Átalakulás, a Templomtér padlójára vetített, hat videó, holdfelszín, sivatagi táj jelenik meg, nagyon lassú mozgásokkal, teljesen kitölti a középső teret, A harmadik munka a Fürkészés, egy tüskeakadály-rendszer, melyet ütemesen pásztáz egy infravörös fénysugár, vörösbe borítva az egész teremrészt.

Bér János

Kiscelli vigasztaló

2012. október 12 – november 11. | Rendezte: Simon Magdolna

Bér János: Kiscelli vigasztaló (2012) – a Franciaországban élő festő monumentális vásznakat készített kiscelli kiállítására. A sávos, nagyméretű képek mindig is jellemzőek voltak munkásságára, de ebben a dimenzióban még nem volt lehetősége hatásukat kipróbálnia. A tizenhét méteres vásznak, mint afféle óriási zászlók, felosztották és meghatározták a teret.

Turcsány Villő

Inga–hangolás

2012. november 29 – 2013. január 20. | Rendezte: Fitz Péter

Turcsány Villő: Inga–hangolás (2012) projektje eredetileg tér- és hanginstallációnak készült, de a hangi rész a kiállítás idejére csak részben valósult meg. Négy nagyméretű fémesen csillogó gömb lengett a főhajóban. Az egyes gömbök lassuló, gyorsuló ingamozgását komputer vezérelte mechanika állította elő, utalva az idő relativitására. A szentélytérben három kis golyóbis függött, melyeket személyesen lehetett ingásba hozni. A hangeffektust a gömbök surrogása keltette.

Koronczi Endre

Ploubuter Park

2013. január 31 – március 10. | Rendezte: Fitz Péter

Koronczi Endre: Ploubuter Park (2013) installációja a környezetszennyezés költői-vizuális projektje, négy felvonásból állt össze. A szentélytérben monumentális kivetítőn a szélről szóló videó több jelenetben szolgáltatta a nyitányt. A főhajóban színes nylonzacskók tömege (86 darab) függött, mindegyikükbe kis ventilátor szolgáltatta a szelet, s ettől az egész színes zacskómező forgott, lebegett. Két videó, egy monitoron, egy pedig a nyerstégla falra vetítve a szél kergette nylonzacskók epizódjait mutatta be. A bejárati teremben monitorokon a különféle szituációk állóképei zárták az installációt.

Cseke Szilárd

Külföldre költözünk

2013. március 14 – május 10. | Rendezte: Fitz Péter

Cseke Szilárd: Külföldre költözünk (2013) – Cseke a „költözés” fontos és felesleges tárgyaiból, az élet kellékeiből állította össze installációját. A nagy körben kipakolt tárgyegyüttes: ruhák, bútorok, vicik-vacakok, ócska műanyagjátékok, könyvek, rég lejárt egyetemi jegyzetek, festmények, agyonhasznált elektronikák együttese mind az élet hordalékai. Ezt hagyjuk magunk után, amikor elmegyünk. A kör belső kerületén bonyolult terelőkkel irányítva, különböző golyók futottak körbe-körbe, egymáshoz verődve, kitérítve egymást a kiszabott útról. A limlom között ventillátorok fújták a szelet, s ez a légvonat mozgatta a vándorútra kelt golyóbisokat. A kör külső kerületén angol nyelvű álláshirdetések voltak olvashatók.
A szentélyben hatalmas gépezet szuszogott, fújtatott, a Templomtér túlsó végén nagyméretű karámban tuja állt, amelyet egy hidraulikus emelőszerkezet időnként, látogatói gombnyomásra kiemelt gyökerestől, elszakította a földtől és a magasba emelte.

Kelemen Zénó

Below the Line

2013. szeptember 26 – november 3. | Rendezte: Fitz Péter

Kelemen Zénó: Below the Line (2013) projektje egy erre a térre készült, monumentális szobor. Ez kérdéseket vethet fel, mennyiben installáció a mű? Ha megvizsgáljuk a mű és a tér kapcsolatát, elfogadható, hogy plasztikai és grafikai értékein túl olyan térmeghatározó elemként működött, ami megengedi ezt az értelmezést. A möbius szalaghoz hasonlatos forma felülete grafitsatírozással kialakított, fémesen csillogó felületet teremt. A nagy forma uralta a teret, s a világítás bizarr árnyékai megsokszorozták a mű hatását.

Filp Csaba

Data est defectus / A hiány adott

2013. november 14 – január 26. | Rendezte: Lorányi Judit

Filp Csaba: Data est defectus – A hiány adott (2013) kiállítása különös archaizálást teremtett. Voltak nem-kárpit kárpitok, félpáncélok, oszlopon álló angyal, monumentális, angyalokkal díszített asztal-tárló, benne övcsattokkal, melyek a kapcsolatokról az összekapcsolódásról szóltak. Filp Csaba mint festő ismert, de a tér kihívása az installáció megvalósítására késztette.

Korodi Luca

Elemi részecskék

2014. február 13 – március 16. | Rendezte: Fitz Péter

Korodi Luca: Elemi részecskék (2014) című kiállítása hasonló eset az előzőhöz, Korodi Luca elsősorban festő, így a szentélytérben festményeket mutatott be. A főhajóban azonban egyetlen nagyméretű installációt valósított meg, az Antarktisz domborzati térképét alakította ki üvegcserepekből, s egy belógatott projektor az Antarktisz képét vetítette az üvegfelületre. A tereptárgy UV-fénnyel volt megvilágítva, így az egész kompozíció különös fényben csillogott.

Jovanovics Tamás

Kibillen

2014. április 3 – április 17. | Rendezte: Lorányi Judit

Jovanovics Tamás: Kibillen (2014) kiállítása egy nagyon következetes festő program eredménye: az apró elmozdulások, a vonalak finom elmozdulásai foglalkoztatják. A síkból kilépés, lehajlás festészeti tevékenységének izgalmas területe. Ezt a folyamatot a szentélytérben bemutatott festményeken prezentálta. A síkból előbb relief táblákon emelkedtek ki műveit, majd a főhajóban kilenc vörös-fehér, spirális csíkozású oszlop tört felfelé, s tűnt el a magasban. Az oszlopsor enyhe ívet írt le, melyek fokozatosan hajolnak, billentek ki a függőleges rendből. Anyaguk – ezt elsőre nem sejtette a látogató, csak amikor közelebb ment az oszlopokhoz – az úteltereléseknél és építkezéseknél használt vörös-fehér sávozású, félig áttetsző, tizennyolc méter magasan körgyűrűkre rögzített műanyag szalagok sora. A szalagsávok szorosan egymás mellé voltak rögzítve, így fehér-vörös spirális oszlopformák jöttek létre.

Imre Mariann

A mulandóság rögzítése

2014. május 16 – augusztus 24. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Imre Mariann: A mulandóság rögzítése (2014) installációja a következetes minimalista életmű szorosan kapcsolódó darabja. Az egészen apró, hétköznapi jelek, firkák, himzések új környezetbe, új összefüggések közé emelése egész eddig munkásságának középpontjában áll. Kiscelli kiállítása is ezt a koncepciót követte. A szentély belépő terében a Mulandóság rögzítése című munkája, egy faasztal, benne betétként pedig egy színes betonhímzés adta a projekt címét és indítását. A Templomtér főhajójában műtermének egy szobarészletét építette fel, s ennek falain folytatódnak a finom jelhagyások, firkálásként ható betonhímzések. A projekt lezáró része a torony alatti kis fülkében elhelyezett vázlatkönyve volt.

Anja Luithle

Körbefutás / Running Around

2014. június 12 – augusztus 24. | Rendezte: B. Nagy Anikó

Anja Luithle: Körbefutás / Running Around (2014) installációja nyolc téglavörös figurából áll. A figurák valójában csak ruhák, az emberi megjelenés külső páncélzata, a szó szoros értelmében ezek az öltözékek merevek, redőik, hajlataik fixáltak. Egy mozgásérzékelővel ellátott elektronika megmozdítja, szinte táncra kelti a figurákat, ha néző lép a kiállítótérbe. Mozgásuk szögletes, táncuk kísérteties.

Installációk a Fővárosi Képtárban | 1992–2014

2014. október 2 – november 16. | Rendezte: Fitz Péter és Mattyasovszky Zsolnay Péter

Különös véletlen, hogy a kiscelli installációk sora nem az erre legalkalmasabb térben – a Templomtér – indult, hanem a kriptában, és a tárgyalt sorozat vége szintén nem a Templomtérben, hanem az Oratórium nevű kiállítóteremben fejeződik be. A közel félszáz installációs kiállítás mindenképpen jelzi, hogy a kiscelli helyszínek kívánják, szinte megkövetelik a térben gondolkodás művészeti megoldását. Az természetesen nem állítható, hogy a hazai, és némiképp a nemzetközi installációs kifejezésforma legfontosabb helyszíne lenne a Templomtér, de szerepe nyilván nem elhanyagolható. Szellemében és formájában természetesen rendkívül sokféle együttes sorakozott fel, az életművekből, munkásságokból következők, a kifejezetten erre a térre létrehozottak és természetesen a „határesetek” is jelen voltak.

Az Installációk a Fővárosi Képtárban 1992-2014 című összegző kiállítás – és kötet – ezt a tevékenységet szándékozik dokumentálni. A Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum kiállítási és gyűjtési koncepciója szorosan kapcsolódik egymáshoz, azokat a művészeket kéri fel a múzeum kiállításra, akiktől szükségesnek tartja a vásárlást, a gyűjteményezést, s ezek azon művészek, akik a jelen művészeti szcénájában jelentős teljesítménnyel rendelkeznek, s valamely alkotásuk beilleszthető abba a virtuális ívbe, amely a Fővárosi Képtár gyűjteményét meghatározza. Ez az installációs műveknél szerfelett problematikus, már csak technikai okokból is. Így az installációt bemutató alkotóktól sokszor más, muzeológiailag „könnyebben” kezelhető művek kerülnek a gyűjteménybe.

A kiállítás dokumentációs szándékkal készült, természetesen lehetetlen 48 tárgyegyüttest felsorakoztatni. Ezért maga a kiállítás is egy installáció, öt projektor vetíti a negyvennyolc installáció fotódokumentációit a falakra, egy tükörgúlára és egy vetítővászonra.

Ezzel a kiállítással lezárul egy korszak, a rendezők, Mattyasovszky Péter és Fitz Péter visszavonulnak. Remélhetőleg az utódok folytatják a több, mint két évtizedes programot, és újabb installációknak adnak teret a Fővárosi Képtár helyszínein.

Installációk a Fővárosi Képtárban | 1992–2014

1. Sass Valéria, Hans Dick Hotzel, Hannerlore Landrock Schumann: Terepfelmérés

(1992. június 7 – szeptember 8., rendezte: Földes Emília, Mattyasovszky Péter)

2. El Kazovszkij: Kis purgatórium

(1993. június 20 – augusztus 7., rendezte: Földes Emília)

3. Swierkievicz Róbert: Kelet kezd – Nyugat befejez

(1994. január 14 – február 28., rendezte: Mattyasovszky Péter)

4. Forgács Péter: Inventárium

(1995. május 24 – július 2., rendezte: Lorányi Judit)

5. Konkoly Gyula

(1995. január 3 – február 26., rendezte: Földes Emília, Mattyasovszky Péter)

6. Jovánovics György: Ut Manifestius atque apertius dicam

(1996. június 14 – július 14., rendezte: Földes Emília)

7. Maurer Dóra – Szegedy-Maszák Zoltán: A cet gyomrában

(1996. november 22 – november 18., rendezte: Földes Emília)

8. Gellér B. István: Lelet

(szobor, installáció, 1998. február 26 – március 29., r.: Földes Emília)

9. Chilf Mária és Szörtsey Gábor: Tulpék ege alatt

(festmény, grafika, installáció, 1998. április 16 – május 31., r. Lorányi Judit)

10. Bukta Imre: Járás egy áldás nélküli térben

(installáció, 1998. szeptember 10 – október 18., r.: Földes Emília, Mattyasovszky Péter)

11. Kicsiny Balázs: 23 tengerész

(1999. április 22 – május 23., rendezte: Fitz Péter)

12. Hermann Nitsch: Hatnapos játék Prinzendorfban

(1999. június 18 – július 11., rendezte: B. Nagy Anikó)

13. Samu Géza

(1999. augusztus 3 – szeptember 5., rendezte: Földes Emília)

14. Pinczehelyi Sándor

(1999. szeptember 23 – október 31., rendezte: Pinczehelyi Sándor, Mattyasovszky Péter)

15. Deli Ágnes

(2000. március 9 – április 30., rendezte: Fitz Péter)

16. Halász Károly: Taposott képek

(2000. november 30 – 2001. január 10., rendezte: Mattyasovszky Péter)

17. Mengyán András: Varázslatos transzparencia

(2003. május 8 – június 8., rendezte: Fitz Péter)

18. Laura Anderson Barbata: Mitikus utazás

(2003. június 23 – augusztus 31., rendezte: Lorányi Judit)

19. Kuchta Klára: Ibolyántúli energetikus tér

(2004. február 12 – március 11. rendezte: B. Nagy Anikó)

20. Block–csoport: Látható, vagy láthatatlan | Doró Sándor, Katona Zoltán, Nagy Árpád Pika, Nayg István, Palkó Tibor, Sebestyén Zoltán

(2004. október 7 – november 7., rendezte: Fitz Péter)

21. Kicsiny Balázs: Interjú az ivócsarnokban

(2006. február 6 – március 19., rendezte: Fitz Péter)

22. Folyóparti kapcsolatok / Wired Banks | Giks Assmann, Bukta Imre, Paul Cox, Beaty Czető, Robbert van der Horst, Haász Ágnes, Diedrik Klomberg, feLugossy László, Lovas Ilona, drMáriás Béla, Peter Peter, L. Simon László, Szombathy Bálint, Regina Verhagen

(2006. április 7–április 30., rendezte: B. Nagy Anikó)

23. Csutak Magda: Azonos – Önálló

(2006. május 25 – július 26., rendezte: Sasvári Edit)

24. Türk Péter: Hosszúság, szélesség, magasság, mélység

(2006. augusztus 17 – szeptember 17., rendezte: Lorányi Judit)

25. Várnai Gyula: Ritka pillanatok egyike

(2006. október 12 – november 12., rendezte: Sasvári Edit)

26. Josef Bernhardt: Madarak

(2008. január 25 – február 24., rendezte: Fitz Péter)

27. UtopiaTransfer | Aernout Mik, Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Falke Pisano, Krijn de Koning, Société Réaliste)

(2008. március 4 – március 30., rendezte: Bencsik Barnabás)

28. Mimmo Roselli

(2008. április 18 – május 25., rendezte: Fitz Péter)

29. 444 év – installációs kiállítás Michelangelo és Shakespeare tiszteletére | Eleőd Ákos, Szurcsik József, Gaál József, Gellér B. István

(2008. december 8 – december 30., rendezte: Eleőd Ákos)

30. Kis Varsó: Két darab

(2009. február 19 – március 29., rendezte: Sasvári Edit)

31. Drozdik Orshi: Un Chandelier Marie Theresa

(2009. december 9 – 2010. január 24., rendezte: B. Nagy Anikó)

32. Németh Hajnal: Összeomlás – passzív interjú

(2010. március 11 – május 2., rendezte: Sasvári Edit)

33. Rimer Cardillo: Cupí

(2010. július 1 – szeptember 6., rendezte: Lorányi Judit)

34. Csurka Eszter: Vágy

(2011. január 27 – március 20., rendezte: Fitz Péter)

35. Csiszér Zsuzsi: Átjárás

(2011. március 31 – május 8., rendezte: Fitz Péter)

36. Komoróczky Tamás: Szökési kísérlet

(2011. június 2 – augusztus 7., rendezte: Fitz Péter

37. Sugár János: Tűz a múzeumban

(2012. február 23 – március 19., rendezte: B. Nagy Anikó)

38. Eike: Kiáltvány

(2012. április 5 – május 13., rendezte: Fitz Péter

39. Bér János: Kiscelli vigasztaló

(2012. október 12 – november 11., rendezte: Simon Magdolna)

40. Turcsány Villő: Inga–hangolás

(2012. november 29 – 2013. január 20., rendezte: Fitz Péter

41. Koronczi Endre: Ploubuter Park

(2013. január 31 – március 10., rendezte: Fitz Péter)

42. Cseke Szilárd: Külföldre költözünk

(2013. március 14 – május 10., rendezte: Fitz Péter)

43. Kelemen Zénó: Below the Line

(2013. szeptember 26 – november 3., rendezte: Fitz Péter)

44. Filp Csaba: Data est defectus / A hiány adott

(2013. november 14–január 26., rendezte: Lorányi Judit)

45. Korodi Luca: Elemi részecskék

(2014. február 13 – március 16., rendezte: Fitz Péter)

46, Jovanovics Tamás: Kibillen

(2014. április 3 – április 17., rendezte: Lorányi Judit)

47. Imre Mariann: A mulandóság rögzítése

(2014. május 16 – augusztus 24., rendezte: B. Nagy Anikó)

48. Anja Luithle: Körbefutás / Running Around

(2014. június 12 – augusztus 24., rendezte: B. Nagy Anikó)

Share on Pinterest
There are no images.