Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
www.elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

Budapest – Róma

Hajnal János (1913–2010) kiállítása

2017. július 1 – szeptember 10. | Oratórium

Kurátorok:
Balázs Kata művészettörténész,
Simon Magdolna (Kiscelli Múzeum–Fővárosi Képtár)

Hajnal János

Terv a Pápai Audiencia Terem üvegablakaihoz, 1971, papír, tempera, Giulia Hajnal tulajdona

Hajnal Jánost a magyar és olasz művészet iránt érdeklődő történészek és művészetkedvelők elsősorban egyházművészként ismerik. Aba-Novák Vilmos tanítványaként, tanársegédjeként a magyar murális művészet egyik ígérete volt, aki a monumentális műfajok iránti tehetségét Olaszországban teljesítette ki. Néhány külföldön (Itáliában, Németországban, Svédországban) tanulással töltött év az 1930-as évtizedben és több, Aba-Novák oldalán elkészített magyarországi megbízás után 1948-ban telepedett le Rómában a családjával.

Hajnal János

Utcakép Rómában, 1933, papír, tus, toll, magántulajdon a Kieselbach Galéria közvetítésével

A klasszikus mediterrán hagyomány, az expresszionizmus, különösen a két háború között készült grafikáival kapcsolatba hozható új tárgyiasság egyaránt hatással voltak alapvetően a klasszikus modernizmus bűvöletében született művészetére. A háború traumatikus élményei mindörökre nyomot hagytak Hajnal művein, az expresszivitás iránti érzékének erőteljesebbé válása kétségtelenül összefügg ezzel a tapasztalattal. Feltételezhetően a szabad alkotás lehetőségének korlátozása, a diktatúra érezhető kialakulása, valamint a második világháború idején átélt események együttesen okozták, hogy hazája végleges elhagyása mellett döntött. A szülőföldtől való elszakadás pályájának újraindítását jelentette, még csak haza sem látogatott többé, bár valójában soha sem számolta fel kapcsolatát a magyar kultúrával.

Hajnal János

A zene hatalma, 1963, farost, olaj, Giulia Hajnal tulajdona

Az olasz állampolgárság megszerzésétől, 1958-tól kezdve műveit Giovanni Hajnalként jegyző alkotónak Olaszország és a világ számos templomában található falképe, mozaikja vagy üvegablaka, de középületek is őrzik a keze nyomát. A mostani kiállítást megelőzően, az 1997-ben Sümegi György által Kecskeméten megrendezett tárlat és a 2014-ben a Római Magyar Akadémián Hajnal János római műterme című bemutató bővítette ezt a képet, és rávilágított Hajnal témákban és technikai eljárásokban gazdag életművének sokszínűségére. Ezt a műfaji gazdagságot az alkotó alapvetően klasszikus témákra alapozta: csendéletek, műterem-képek, önarcképek, városi látképek, intim hangulatú családi témájú művek mellett jelentős szerepet játszanak pályáján a grafikák és irodalmi illusztrációk, valamint az életmű egészén végighúzódó állatábrázolások.

Hajnal János

Fekete ezredesek puccsa, 1967, vászon, olaj, vegyes, Giulia Hajnal tulajdona

A mostani kiállítás ennek az alkalmazott és autonóm művekre egyaránt kiterjedő, sokrétű alkotói világnak a további, részletekben elmélyülő bemutatását tűzi ki célul. A kiállítás törzsanyagát a művész Milánóban őrzött hagyatéka adja. Bemutatjuk az egykor – 1939 és 1948 között – a Fővárosi Képtár egykori gyűjteményébe került műveket, valamint válogattunk egy magángyűjtemény és a kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében őrzött korai grafikák közül is.

Hajnal János

Dante I., 1987–2006, papír, rézkarc, Giulia Hajnal tulajdona

A kiállítás létrejöttét támogatta a Budapesti Olasz Kultúrintézet, a Nemzeti Kulturális Alap, DB Schenker.

Share on Pinterest
There are no images.