Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

19 máj Mednyánszky László (1852–1919)

A budai Duna-part, 1900 körül
olaj, vászon, 123×200 cm

A nagyméretű kép Mednyánszky európai vándorlásai után, az 1898-1901 közötti aránylag folyamatos budapesti tartózkodása alatt készülhetett, még 1904 előtt. Egy hasonló beállítású grafika is van a Fővárosi Képtár gyűjteményében, amelynek egy változatát publikálja Malonyay Dezső a „Művészeti Könyvtár” 1905-ben megjelent Mednyánszky-kötetének 66. oldalán.

A festmény a pesti oldalról, pontosabban a mai Belgrád rakpart Szabadság híd előtti szakaszáról „nézi” a budai oldalt. A festmény bal oldalát teljesen árnyékba borítja a még beépítetlen Kelen-hegy / Gellérthegy sötét tömege. A Citadella alig jelzett tömbje furcsa hegyoromként körvonalazódik az ellenfényben. Az 1904-ben felállított Szent Gellért emlékmű és a hozzákapcsolódó sétány, vízesés építkezései még nem kezdődtek el a hegyen. Az árnyékos hegyoldal tisztán természeti elemként jelenik meg, „vadságát” hangsúlyozzák a sötét vörösesbarna, mély kékeszöld ecsetvonások komplementer kontrasztjai.

Az 1890-es évek végén Mednyánszky naplóbejegyzéseiben sokat foglalkozik a színek érzelmi-hangulati hatásával, az évszakok, napszakok jellemző színvilágával.

Alkonyati kép, ellenfény a nézőpontban, a budai hegyek levendulaszín vonulata keretezi az alacsony megvilágításban fénylő budai oldalt. A Gellérthegy alatt még árnyékban a Sáros- és Rudas-fürdő régi épületei. Mögöttük a Tabán a templomokkal és a kis házakkal. Az alkonyi párában felderengenek finoman érzékeltetett apró részletek. A Várhegyet és a régi Palota nagy tömbjét oldalról éri az aranyló fény. A lejtő mögül kibukkan a Mátyás-templom. A Duna fölött jelzésként érzékelhető a Lánchíd. Az alkonyi égbolt arany-zöld színei tükröződnek a vízen. Narancs-türkiz komplementer ecsetvonások vibrálnak a kép középterében a budai oldalra igyekvő csavargőzös körül.

Ezt a színgazdag világot ellensúlyozza a pesti oldal. A rakodópart előtt sorban álló hajók barnás, rozsdás színekkel festettek. A hajókról rakodómunkások zsákokban viszik fel az árut a kiépített part lépcsőin. A hátulról érkező aranybarna fény sejteti a zsákok, meghajolt hátak körvonalát.

Ez a kép a festői életmű több nagy témáját is megidézi, szinte összefoglalja. A Gellérthegy ábrázolása a Dunajecen, a Vaskapunál illetve a Cattarói-öbölben festett jelentős, a hegy és víz találkozásának fény-árnyék-viszonyait kutató és megoldó képekre emlékeztet. A színárnyalatokban gazdag felhők, a pára és az laposan érkező ellenfény Mednyánszky jellegzetes és kedvelt megoldása. A pesti oldal rakodómunkásai vörösbarna árnyalataikkal és az arany kontúrokkal a csavargóképek drámai megfestésére emlékeztetnek.

Írta: Simon Magdolna

Forrás: Malonyay Dezső: Mednyánszky, Művészeti Könyvtár, Budapest, 1905. Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) Rt.
Kállai Ernő: Mednyánszky László, Budapest, 1943. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
Mednyánszky László naplója, A művészettörténet forrásai, szerkesztette: Dr. Brestyánszky Ilona, Budapest, 1960. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

#mutargysimogatas