Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

17 máj Rákóczy Gizella

Kollázs, 1975 körül
kollázs, karton, 505×445 mm

Rákóczy Gizella kiemelkedő jelentőségű, a konkrét művészethez és a geometrikus absztrakcióhoz kapcsolható koherens életművet alkotott. 1976-ban talált rá a négykarú spirál motívumára, amelynek magjából kiindulva a kombinatorika segítségével egy olyan a festészet nyelvére leképezhető szín és formarendszert állított fel, amelynek törvényszerűségeit évtizedeken keresztül kutatta, variációs lehetőségeivel szisztematikusan kísérletezett. Művészetének alapmotívuma, a spirál meghatározó alakzat, a csillagászatban, és az emberi civilizáció emlékeiben is számtalan helyen feltűnik. Rákóczy ezen keresztül, ennek segítségével kereste a válaszokat a kozmikus világ és az emberi civilizáció összefüggéseire.

Magányosan alkotott, nem törekedett fényes sikerekre, műveit sokáig csak kevés szakmabeli, családja és barátai ismerték. Az 1970-es évek végétől mégis meghatározóak önálló és csoportos kiállításai. Az akvarell technika egyik legnagyobb kortárs mestere volt, de lenyűgöző belsőépítészeti tervezői munkássága, lényegi fontosságú három évtizedes művészetpedagógiai tevékenysége is.

1971-ben Fónyi Géza növendékeként végzett festő szakon a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A klasszikus festészeti tanulmányok mellett Fónyi freskófestészetet és mozaikművészetet is tanított növendékeinek. Pályája legelején, rövid ideig látványelvű táblaképeket festett, az akadémiai oktatás irányait követve. Ezzel az ábrázolási móddal hamarosan felhagyott 1972-től kezdődően, egészen 1976-ig kollázsokat, kollázs sorozatokat készített.

A kollázsok készülésének kezdete egybeesett azzal, hogy a művész tevékenyen bekapcsolódott az Erdély Miklós-féle mozaikműhely munkájába, és ezzel egy időben albérlőként odaköltözött a család pasaréti társasházába. Az Erdély család körüli inspiráló szellemi közegben kerülhetett kezébe Erdély Miklós Bálint Endre fotómontázs-kiállításához kapcsolódó tanulmánya, amely a technikában rejlő fesztelen kifejezés lehetőségeiről szólva szinte buzdítja az olvasót a montázskészítésre. Kollázsaiban Rákóczy is száműzte a klasszikus perspektivikus ábrázolás konvencióit, a képein nincsenek alá- fölérendeltségi viszonyok, kompozíciós elvei jóval szabadabbak, komplexebbek, megvillan a művész kísérletező kedve. A színes, mozgalmas kollázsokon egyre közelebb került az absztrakció, a geometria formanyelvéhez. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár által megvásárolt lap ebből a rövid, kísérletező időszakból való, megfigyelhető rajta a mintázatokkal való játék, az ismétlődések, eltolások ritmusának használata.

Noha már a kollázsok és a tér kitöltését tematizáló mozaikfelületek, domborművek is az absztrakció irányába mutattak, a valódi elmozdulást azok a temperalapok jelentették, amelyeken Rákóczy a négykarú spirálokkal kapcsolatos első teoretikus kutatásainak eredményeit festette meg 1976 után.

Írta: Zsemberyné Árvai Mária

Forrás: Rákóczy Gizella. Transzparens labirintus, szerk.: Zsikla Mónika, kiadó: Budapest Galéria, Budapest, 2018

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

#gyarapodunk