Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

18 máj Rákóczy Gizella

Négy szín négy tónusa 1-4. (prototípus), 1998–1999
akvarell, papír, egyenként 59×59 cm

Rákóczy Gizella több mint négy évtizedes alkotói tevékenysége során következetes, koherens a magyar és a nemzetközi geometrikus művészetet meghatározóan gazdagító életművet hozott létre. Olyan szisztematikus alkotói rendszert fejlesztett ki és alkalmazott, amely a permutáció, a kombinatorika segítségével a négykarú spirálok viselkedését, geometrikus-ornamentikus alakzatainak szeriális lehetőségeit kutatta. Festészete rendkívül redukált eszközkészletre épült, alapformája a négy egyenlő részre osztott négyzet, színei a sárga, piros, kék és zöld voltak.

Az alapforma és a színek megtalálásához két meghatározó, fontos inspirációt adó tapasztalat társítható. A főiskola befejezését követően Rákóczy járt Párizsban a Saint- Denis-székesegyházban. Az épségben megmaradt gótikus üvegablakok, a katedrális tiszta színekből komponált ablakain átszűrődő és kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő színes fények a transzcendencia és a szakralitás élményét jelentették számára. Ennek festői feldolgozása, a szín transzparens, egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképezni, mindvégig művészetének egyik irányító törekvése maradt.

Rendszerelvű festészetének másik elemére, a négykarú spirálra 1976-ban, szintén egy utazás során talált rá. A Brit-szigeteken több, a neolitikumban keletkezett emlékegyüttes található ötezer évnél idősebb képi ábrázolásokkal, vésetekkel. A kőkorszaki motívumok némelyike, mint a spirál, a csillag vagy a négyzetrács széles körben elterjedtek és a kelta ornamentika szerves részévé váltak, Rákóczy egy kelta ornamentikával díszített sírkövön láthatta a négykarú spirált.
A művész ráébredt, hogy számtalan kapcsolódási lehetőség rejlik a formában, hogy a legkülönfélébb rácsszerkezetek, végtelen minták, szimmetrikus szerkezetek születhetnek belőle. A négyosztású négyzetes mezőből kiinduló négykarú spirálok szerkezetének kidolgozásakor a kombinatorikai módszerével, permutációval dolgozott, a számokat színeknek vagy tónusoknak megfeleltetve. Rendszerei kötöttek, a színmezők száma és helye adott és véges. Sorozatait nagyobb struktúrákba szervezte bizonyos szabályszerűségek, egyszerű módszerek (kettőzés, sokszorozás, tükrözés, forgatás) szerint építve sorozatait, hasonlóan a matematikai sorok képzésének módszeréhez. Ugyan képvariációit számítógéppel gyorsabban, precízebben lehetett volna előállítani, Rákóczy mindvégig kézzel, papírra ceruzával, vonalzóval, ecsettel dolgozott, a kézi rajz fegyelme és alázata szintén hozzájárul műveinek erejéhez.

Művészetének matematikai-filozófiai jelentését írásokban és előadásokban rendszeresen elemezte, betekintést engedve sokirányú elméleti tájékozódásába a matematika, a csillagászat, a színelmélet terén. Elméletét 1998-ban adta közre, pontos, közérthető formában a műcsarnokbeli kiállításának katalógusában. Ez a dátum azonban nem csupán az elmélet publikálása okán vált fontossá, hanem Rákóczy festészeti gyakorlatában is jelentős fordulópontot jelentett. Korábban temperával dolgozott, de egy ideje foglalkoztatta a fedő temperafestékről a transzparens akvarellfestékre történő átállás lehetősége.

A 4 szín 4 tónus akvarellsorozat prototípusai 1996-ban készültek. A kisméretű sorozat lapjain az akvarell színmezők transzparens ragyogásuk mellett fokozatosan sötétedtek. Amikor azonban 1998-ban ismét megfestette immár nagyobb méretű lapokon a sorozatot, a nagyobb felületen az akvarell másként viselkedett, a művész nem volt elégedett a látvánnyal. 1998 őszén jutott Rákóczy arra a felismerésre, hogy az akvarellszínek keverési arányait Fibonacci lineáris rekurzív sorozatának törvényszerűségeit követve végezze. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményébe került négy lap éppen ezt, a Fibonacci módszerrel való első sikeres kísérletet dokumentálja. A lapok mozgalmassága annak köszönhető, hogy az egyes színek tónusfokozatai minden lapon hármasával jelennek meg, vagyis egy-egy lapon a négy szín (sárga, vörös, zöld, kék) három-három tónusfokozata látható egymás mellett. A képlet használata az egymásra rétegzett transzparens felületek fokozatos sötétedését eredményezte.

Írta: Zsemberyné Árvai Mária

Forrás: Rákóczy Gizella. Transzparens labirintus, szerk.: Zsikla Mónika, kiadó: Budapest Galéria, Budapest, 2018

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

#gyarapodunk