Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

17 máj Reigl Judit

Madarak (Cím nélkül), 2011
tus, papír, 620×1570 mm

Reigl Judit 2016-ban ajándékozta múzeumunknak ezt a néhány évvel korábban készített nagyméretű grafikáját. Ez az év még az igen sikeres művész pályáján is különösen kiemelkedőnek számított, hiszen tavasszal öt párizsi galéria mutatta be egyidejűleg életművét.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=10&v=Qm7A9dj5-Yc&feature=emb_logo

A ma 97. életévében járó művész a nemzetközi porondon az egyik legismertebb magyar származású alkotónak számít. 2018-ban a 11 úttörő jelentőségű női alkotó pályáját bemutató Les Pionnières dans les Ateliers de Femmes Artistes du XXème siècle című reprezentatív kötetbe a magyarok közül Pán Marta és Vera Molnar mellett Reigl Judit került be. Reigl Judit számos később világhírűvé vált honfitársához hasonlóan (Vera Molnar, François Fiedler, Hantai Simon, Pán Márta stb.) a negyvenes években járt a Képzőművészeti Főiskolára, majd az évtized végén az emigrációt választotta. Reigl a főiskola elvégzését követően először két évet ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián töltött. Ezt követően hazatért, szembesülve azonban a hazai viszonyokkal 1950-ben – sokadik próbákozásra – a zöld határon keresztül Ausztriába menekült. Innen jórészt gyalog átszelve Németországot jutott el Párizsba, ahol hamar kapcsolatba került a szürrealistákkal. 1954-ben Hantai Simon vitte el Reigl műtermébe André Bretont, aki még ebben az évben kiállítást szervezett neki a Galerie L’Étoile Scellée-ben. Az ötvenes évek második felétől a művész azonban új utakat keresett, ekkortól munkái az automatizmus és a lírai absztrakció nyomait viselik. Egyes korszakainak termése koherens sorozatokba rendezhető, egy folyton kutató, saját útját kereső festő pályájának lenyomatai.

Az 1950-es évek második felétől az 1960-as évek végéig számos sorozatában a fekete-fehér kontrasztjának a problémája foglalkoztatta; váltakozva jelent meg a fehér alapon fekete festék és a fekete alapon fehér festék keltette feszültség. Már az ötvenes évek második felétől a zeneiség, automatikus írás, betű, akciófestészeti kísérletek jelölik ki sorozatainak művészi irányait. Reigl Judit egész testével részt vesz az alkotásban, melynek hevességét ő maga szabályozza: “ezek ritmusból, pulzálásból álló gesztusok, melyeket az adott térbe írok” – mondja saját alkotói módszeréről. Madarak című, 2010-es évek elejétől készült sorozatán, így a Fővárosi Képtár egyik legújabb szerzeményén is e vonások együtt vannak jelen. A ritmus, az erőteljes, s a művész teljes fizikumát igénybe vevő gesztus, a kép és írás, s maga a kifeszített papírtekercsekre írt végtelennek tűnő alkotói folyamat: mindezeket jól érzékelteti az alábbi video, mely a művészt e sorozat alkotása közben mutatja be.

https://www.youtube.com/watch?v=4vNA4MGdYZM

Az ajándékozás érdekében Cserba Júlia és Gát János járt közben a művésznél, ezúton is köszönjük a támogatásukat, Reigl Juditnak pedig a nagyvonalú felajánlást!

Írta: Róka Enikő

Forrás: Marcelin Pleynet: Judit Reigl. Adam Biro, Paris, 2001

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

#gyarapodunk