Szerkesztő: Leposa Zsóka

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

Oldaldesign és WP téma optimalizálás: Eln Ferenc
elnferenc.com

© Fővárosi Képtár, 2014

 

18 máj Szíj Kamilla

Cím nélkül, 2015
ceruza, tus, papír, 70×100 cm

Szíj Kamilla a kortárs rajzművészet egyik megújítója, hagyományos, nagyon egyszerű eszközkészlettel hozza létre törékeny, meditatív rajzmezőit. A Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskola elvégzését követően Németországban, Offenbach am Mainban tanult képzőművészetet és vizuális kommunikációt, majd a budapesti Képzőművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot.

Több évtizedes grafikai munkája rendkívül következetes. Alkotói tevékenységét egyfelől szikár fegyelem jellemzi, amennyiben redukált, hagyományos eszközökkel dolgozik: papír, grafitceruza, toll, tus, hidegtű és rézkarc, nagyon kevés szín, inkább monokromitásba hajló képek, csak néhány alapforma, absztrakt, nonfiguratív motívum. Ugyanakkor a grafika, a sokszorosított grafika műfajának határait könnyedén átlépi, műveinek méretét növelve, szokatlan formátumok (tekercsek, kétoldalas vagy sarokmunkák) használatával, grafikai installációk készítésével.

Nem használ nyelvi eszközöket, felismerhető motívumokat, a rajzoknak nincs címük, a hagyományos értelemben vett narratíva nem jelenik meg képein. Kompozícióinak nincsen fix pontja, hierarchikus struktúrája, kötöttsége, komponálása additív jellegű, apró motívumai lebegnek, állandó mozgásban vannak, a lap széle nem feltétlenül szab nekik határt. Az apró vonalakból, hengerekből építkező nagyméretű rajzok „vonalszőnyegek” módjára szövődnek összefüggő rendszerekké. Ez az érzékeny vonalháló a befogadás más csatornáit hozza működésbe, máshogyan „olvasható”, elmélyült figyelmet követel. Nincs azonosítható, a körvonalak által definiált értelemhordozó, a valóság egy darabjára utaló motívum vagy vonalrajz. A mozgást, a sűrűsödést, a ritmust, a vonalak finomságát, megtörtségét lehet érzékelni. A mintázatok, mozgások, ritmusok és a faktúrák ösztönösen, intuitív, zsigeri módon hatnak az érzékelésre, fenyegetőnek, nyomasztónak, vagy éppen szellősnek, kellemesnek érezhetők. A befogadó elmélyülését segítik a meditatív mezőket létrehozó, a testi érzékelést könnyebben aktiváló megnövelt méretek.

Nem a sokszor ismétlődő egyes elemek érdekesek, hanem a kapcsolódásaik által létrejövő szövedékek, interferenciák, a folyamatok, a rétegek. A kevés fajta elem, motívum kombinációiból rendkívül változatos, gazdag vizuális világ jön létre. A Kiscelli Múzeum –Fővárosi Képtárban őrzött lapon összekapcsolódásuk, sorba, vagy egyéb alakzatba rendeződésük eredményeként megannyi lehetőség, forgás, hullámzás, koncentráció, és véletlenszerű halmaz érzékelhető.

Írta: Zsemberyné Árvai Mária

Forrás: András Edit: A szcéna valóban sokszínű (de nem a teória ellenében), in: Balkon 2003/6–7.
Dékei Krisztina: Utazás egy végtelen labirintusban, in: Szíj Kamilla (kiáll. kat., Budapest Kiállítóterem, 2003.április 24 –május 25.), Budapest, 2003.
Fehér Dávid: Szíj Kamilla és az alkotói üresség, ld. Itt: http://www.szijkamilla.hu/text07.html 

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence

#gyarapodunk