2024. november 16. – 2025. április 6.
Kurátor: Árvai Mária
Látványtervező: Kálmán Eszter
Helyszín: BTM Kiscelli Múzeum, 1037 Budapest, Kiscelli utca 108.
Nyitvatartás: kedd–vasárnap 10–18 óra
A BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben című tárlat illeszkedik a Fővárosi Képtár gyűjteményéből kiinduló, azt feldolgozó kiállítások sorába. Vállaltan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva az itteni gyűjteményben található Ország Lili-műveket mutat be, mintegy 50 festményt és 70 grafikai lapot.
A kiállítás célja új tudományos eredmények közvetítése. A tárlat alkalmából megjelenő monográfia alapja a kurátor 2019-ben írt doktori dolgozata és az ahhoz kapcsolódó tíz éves kutatómunka.
Ország Lili (1926–1978)
Várakozó I. / Zöld ragyogás, 1974
olaj, farostlemez; 62,5 × 125 cm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Összetett viszonyulás a múlthoz: ez Ország Lili művészetének központi témája. Életművében különös hangsúly került a történelem és az emlékezés kapcsolatára. A Fővárosi Képtár gazdag anyaga is megengedi az emlékezés témájára felfűzött vizsgálódást, emellett a kiállítás tárgyalja a hatalom és művészet komplex viszonyát, a Rákosi- majd a Kádár-korszak szürreális zártságát, a művészi tájékozódás nehézségeit, az információéhség kikényszerítette alkukat.
Ország Lili szinte egész életműve abban az apró garzonlakásban született, ahol a főiskola befejezésétől egészen 1978 elejéig lakott. Rendkívül szűk élettere éles ellentétben állt gondolatainak szabadságával, tágas és gazdag belső világával, szellemi terével, amelyben művei révén bolyonghatunk.
Ország Lili (1926–1978)
Hold / Tyúk, Hold, 1955–57 között
kollázs, fotókarton kartonra ragasztva; 420 × 310 mm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Ország Lili (1926–1978)
Fekete cipők, 1955
olaj, vászon; 55,3 × 34,2 cm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Ország Lili (1926–1978)
Portré / Oválisban bábu, 1957
akvarell, kollázs, újságpapír; 425 × 305 mm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A szakralitással keveredő zsidó történelemfogalom, a gondolkodással összefüggő emlékezetmunka, a túlélő művészt űző lelkiismeret, hogy az áldozatokról méltón megemlékezzen, olyan főművek alkotására sarkallták, mint a Rekviem-sorozat vagy a De Profundis-triptichon. Az életművet lezáró, összegző jellegűnek tekinthető Labirintus-sorozat szintén emlékezés: visszatekint az életútra, él az önidézés eszközével, és kultúrtörténeti vonatkozású motívumaiban ókori emlékek sejlenek fel.
A templomtér tengelyében látható főművek a festői teljesítmény tanulmányozására hívnak és a Fővárosi Képtár gyűjteményének jelentőségét mutatják, a mellékterekben elhelyezett munkák pedig az alkotói folyamatra, annak kerülőire, útvesztőire világítanak rá.
Ország Lili (1926–1978)
Rekviem hét táblán elpusztult városok és emberek emlékére – III. Temető Urban és Hirosimában, 1963
olaj, farostlemez; 125 × 59,5 cm; j.j.l. ORSZÁG LILI
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Ország Lili (1926–1978)
Rekviem hét táblán elpusztult városok és emberek emlékére – IV. Mártírok, 1963
olaj, farostlemez; 125 × 59,5 cm; j.j.l. ORSZÁG LILI
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Ország Lili (1926–1978)
Rekviem hét táblán elpusztult városok és emberek emlékére – V. A kihalt város, 1963
olaj, farostlemez; 125 × 59,5 cm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Ország Lili (1926–1978)
Fehér szobor / Kiscelli Múzeum udvara, 1954
olaj, vászon; 43,5 × 16,7 cm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A Kiscelli Múzeum és a Templomtér sok tekintetben különleges kiállítási helyszín. Ország Lili egész életében templomokat szeretett volna kifesteni. Barátainak Tihanyból 1960-ban ezt írta: „Állati munkakedvem van! Legszívesebben nekiesnék a templom falainak, nem tudnátok róla levakarni, míg be nem festem az egészet. Na majd építünk egy templomot!” A templom kifejezés az ő szóhasználatában inkább képzetet, mint konkrét épületet jelölt. Rácz Istvánnal 1964-ben folytatott beszélgetésében mondja: „A templom az az emberben belül van, ahhoz nem is kell egy épület tulajdonképpen.”
A kiállítás az ebben a gondolatkörben fontos helyet elfoglaló belső (emlékező) templom fogalma köré épül, példaként állítja elénk Ország Lili emlékezését, traumafeldolgozását, és kérdez rá többek között a múzeum mint a művészeteknek és a tudományoknak szentelt hely, a múlt emlékeinek megőrzésére rendelt intézmény felelősségeire.
Kiállításunk helyszíne, a 18. századi templom az átépítéseknek, funkcióváltásoknak és a második világháborúban elszenvedett károknak a nyomait viselve romtemplomként, majd 1988 óta kiállítótérként saját történetében hordozza azokat a témákat, amelyek a festményeken is visszaköszönnek: építést és pusztítást, szakrális és profán egymásba játszását, a múltnak egymásra rakódó rétegeit, jelenlévő nyomait.
Ország Lili életművét az emlékezetről, a 20. századi történelemről Magyarországon és Európában máig folyamatosan zajló gondolkodás hozza közel hozzánk.
Ország Lili (1926–1978)
De Profundis, 1976
olaj, farostlemez; 80 × 120 cm; j.n.
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
SAJTÓANYAG
A kiállítás sajtóanyaga letölthető a “Sajtó” menüpont alatt vagy az alábbi gombra kattintva:
A kiállítást Kovács Dominik és Kovács Viktor szerzőpáros nyitotta meg egy külön erre az alkalomra írt novellával, amelyet Ország Lili: Fekete cipők (1955) című műve ihletett.
A Régi cipők című novella itt olvasható: