Csók István életében az 1909-es év fordulópontot jelentett. Nirvána című, pályája fő művének szánt munkájával nem ért el sikert, majd az év végén, december 21-én megszületett kislánya, Juliette. Ezek az események arra sarkallták az akkor negyvennégy éves Csók Istvánt, hogy elhagyja Párizst és hazatérjen Magyarországra. A változás művészetében is megmutatkozott, elhagyta korábbi, nagy volumenű kompozícióit, amelyeket felváltottak a személyesebb táj- és életképek. Az ekkor készült munkáinak fő témája a család lett, középpontjában Juliettel, akit Züzünek becéztek.

Az ún. Züzü-ciklus 1910-től 1925-ig tartott; ezalatt 13 festményt készített kislányáról, s a gyermek saját világáról. A sorozat képein érzékelhető a francia impresszionista alkotók hatása: Monet, Renoir, Mary Cassett vagy Pierre Bonnard szintén gyakran választották képeik támájául a gyermekeket. Ezt az időszakot világszerte a gyermekekkel kapcsolatos korábbi nézetek átformálódása jellemezte. Magyarországon 1906-ban létrejött a Magyar Gyermektanulmányi Társaság, 1910-ben pedig a Gyermektanulmányi Múzeum. 1914-ben pedig az Iparművészeti Múzeumban megrendezésre került az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Gyermekművészeti kiállítása.

Csók István Züzü-ciklusának képei végigvezetnek minket a gyermeki fejlődés különböző szakaszain, melyeket a festmények címei is tükröznek: Züzü első sétája (1910 körül), Züzü a gyerekkocsiban (1910 körül), Züzü a kakassal (1912), Züzü beteg (1914), Züzü a karácsonyfa alatt (1914), stb.

Ahogy Züzü idősebb lett, az ábrázolások helyszíne is megváltozott a festményeken, a játékokkal, zongorával körülvett szobabelsők átalakultak különböző tájábrázolásokká (pl. Züzü az ablakban, 1918 körül). Ebben az időszakban készült a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár állandó kiállításán látható Züzü a kertben (1917 körül) című festmény is. A család 1917-ben költözött az első kerületi Hunfalvy-villába, melynek virágzó lugasában, piros kockás kabátban, napernyővel, kezét egy padra támasztva ábrázolja Züzüt, a felhőtlen öröm megtestesítőjeként. A korábbiaktól eltérően Csók nem törekszik a környezet pontos ábrázolására, helyette expresszív színfoltokból építi fel azt. Ez a festmény idővel a Züzü-ciklus egyik legkedveltebb, legtöbb változatban elkészült darabjává vált.

Írta: Vincze Dóra

Forrás: Révész Emese: A Züzü-ciklus, in: In: Bálványok és démonok. Csók István (1865–1961) festészete. Szent István Király Múzeum. Székesfehérvár, 2013 [2014], 319-330.
Földes Emilia: A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye 1890–1945, 57.

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence