Fukui Yusuke

TESLA

2015. április 10 – május 31.

Rendező: Simon Magdolna, Bencze Péter

Bencze Péter

Erőterek síkban

Fukui Yusuke TESLA-sorozata a 2011-es fukusimai atomkatasztrófával „kezdődött”. A tragédiát követően újra bekövetkezett az a hónapokig tartó alkotói csend, amelyhez hasonlót először az 1995-ös kóbei földrengés okozott. A történtek mindkét esetben olyan „mély aggodalommal” töltötték el a képzőművészt, hogy teljesen meggátolták festészeti és más művészeti törekvéseiben.

1995-ben vegyes technikával elkészített Boksz-objektjeivel, míg 2011-ben a rádió feltalálójának nevével fémjelzett festménysorozatával dolgozta fel a természet és az ember megbomlott viszonyából következő súlyos problémákat.

A Fukusima Daiicsi nevű atomerőműben jelentkező üzemzavarok és balesetek teljesen ellehetetlenítették az életet az erőmű környezetében. Néhány héttel a katasztrófa után, Fukui Yusuke fejében megszületett a „Fukushima Hibrid Power Field” (2011) létrehozásának gondolata. Ez egy napelemekből és szélturbinákból álló land art projekt, amely Japán energiaellátásának 45%-át elő tudná teremteni. Mivel a különböző pályázatokon nem jutott anyagi forrásokhoz a fenti ötlet, kivitelezése elmaradt. A projekt tervezése közben többször „felbukkanó” Nikola Tesla munkássága ismét rávette a művészt az alkotásra.

A festmények első, 2011–2013-ban készült csoportja a tesla-tekercs által létrehozott, villámokra emlékeztető erőtereket jeleníti meg a síkban. A sötét, kékesfekete háttér és az abból elővillanó fehér vonalkötegek erős kontrasztot teremtenek.

A sorozat óriás méretű absztrakt művekkel zárul (2014–2015), amelyek új anyag- és színhasználattal zökkentik ki a befogadót a „megszokott” magasfeszültség hatása alól. Ezeken a képeken olyan festészeti megoldások térnek vissza, amelyek biztosítják az életmű kontinuitását. Ilyen például a Homály (2010–2011) című sorozatban és a Tesla-villámoknál használt elmosott felületkezelés is.

Fukui Yusuke magas fokú társadalmi érzékenysége ritkán érzékelhető közvetlenül a művekből. Az absztrakció és a konceptualitás egyaránt meghatározza művészi önkifejezését. Fukui TESLA-képei gondolati és vizuális szinten is egy szisztematikusan felépített, magas minőségű életműről tesznek tanúbizonyságot.

A festő sokoldalú anyaghasználatában az alkotó és az alkotóelemek között létrejövő harmonikus együttműködés tükröződik. A matériák szemmel látható, autonóm megnyilvánulásait végiggondoltan egészíti ki saját koncepciójával. Eddigi életművét különleges és ritka szemléletmód jellemzi, amelyet a japán kultúra hagyományai és az európai, magyarországi lét alakítanak folyamatosan.