Kondor Attila

Ontogenezis – Részesülni a létben

2015. június 11 – szeptember 20.

Rendező: Leposa Zsóka, Kondor Attila

Kondor Attila érdeklődése a filozófia és a képzőművészet sajátos határterületén mozog. Itt kiállított festményei, grafikái és a háromcsatornás festményfilm egyetlen installációnak tekinthetők. A művek ugyanis – nagyon következetesen – egy alkotói folyamat, művészi gondolkodásmód fázisainak a kivetülései: a belső útkeresés, a folyamatos önreflexió formái.
Világa duális világ, a lét elméleti kérdéseit ellentétpárokon keresztül (vagy ha úgy tetszik: egymást feltételező fogalmak segítségével) kutatja: természetes–mesterséges, például az irodaház raszteres ablakain visszatükröződő hegy képén (Individuáció), rész–egész, a könyvtár végtelen polcaiból kivilágló könyvgerinc felvillantásával (Figyelem), axonometrikus–perspektivikus, egyedi–univerzális; állandóság és változás (ahogy a festmények mint állóképek mozgóképpé transzformálódnak). E fogalompárok persze átjárhatók, ugyanakkor egy pontra irányulnak: a kontempláció segítségével önmagunk, a minket körülvevő világ megismerésére.

Az installáció helye, tere és ideje – mint a művész kiállításain általában – itt is részévé válik az alkotói folyamatnak. A genius loci, a hely szelleme finom absztrakciókon keresztül többféleképpen is megjelenik: a Kiscelli templom alaprajza felbukkan a festményfilm metamorfózisai között, ugyanitt megidéződnek a Templomtér falain kívüli teret meghatározó lakótelepek is. A festmények közül pedig a templom kapujának motívuma az egykori szentély fő falára került, reflektálva a kiállítótér sajátságaira: bevonja a térbe az amúgy használaton kívüli bejáratot, utal az épület történetében bekövetkezett térhasználati változásokra (szentélyből bejárati tér), és egyben beemeli a művészt foglalkoztató örök kérdéseket is – kint és bent, ittlét és távozás, lét és nemlét problematikáját.