Ki a raktárból! 2. – Árnyékban
Női alkotók művei a Fővárosi Képtár gyűjteményében 1900–1950
2023 május 10. – 2023. október 1. // MEGHOSSZABBÍTVA NOVEMBER 19-IG!
Kurátor: Molnárné Aczél Eszter
Ki a raktárból! 2.
Gráber Margit (1895–1993): Falkép terve, 1947
tempera, pasztellkréta, papír
Milyen a női alkotók aránya a gyűjteményünkben? Milyen szempontok szerint válogatták be műveiket? A kutatás kiindulópontja a 2022-ben Balatonfüreden, a Vaszary Galériában megrendezett Rippl Rónai Józseftől Maurer Dóráig. Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című kiállítás volt, amely egyfajta áttekintést nyújtott a Fővárosi Képtárban őrzött műalkotásokról. Ezt követően kezdtük el a női reprezentáció szempontjából felmérni a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár raktárait.
A Ki a raktárból! kiállítássorozat első része tavaly a Fővárosi Képtár 19. századi anyagából mutatta be a női alkotók munkáit, a most nyíló tárlathoz pedig 1900 és 1950 között készült műveket válogattunk. Már a tárgyak mennyisége is mutatja, hogy a 20. század első fele teljesen új korszakot nyitott, a korábbiakhoz képest jóval több női művész kezétől származó művet őrzünk. Undi Mariskától, Gross Bettelheim Jolántól, vagy Gráber Margittól ráadásul jelentős anyaggal rendelkezünk, ezért a mostani kiállításon ők több tárggyal szerepelnek. Egy különleges stílusú, mára teljes feledésbe merült művész, Kósa Mária szobrai és grafikái pedig felfedezésre várnak, ezek a bemutató igazi újdonságai.
Hadzsy Olga (1873–1968): Kilátás a Svábhegyről, 1915
olaj, vászon
A 20. század első fele az a korszak, amikor egy nő már szabadon választhatta hivatásként a művészetet, bár ez a legritkábban biztosított megélhetést számára. A női alkotóknak továbbra is meg kellett harcolniuk az egyes művészek és véleményformálók sokat hangoztatott nézeteivel, melyek szerint, noha a nő lényét átitatja a művészet és a szépség, lehet kiváló másoló vagy utánzó, a teremtő géniusz hiányzik belőle.
A 19. század végétől nők is részt vehettek a képzőművészeti felsőoktatásban, még ha nem is pontosan ugyanabban a formában, mint férfi társaik. Sőt ettől az időszaktól kezdve rendszeresen szerepelhettek kiállításokon – bár a női alkotók korai tárlatain előfordult, hogy konyhaművészeti, iparművészeti és kézműves tárgyak mellé kerültek a képzőművészeti alkotások, ami egyben a „női tevékenységek” egyértelmű minősítését jelentette a professzionálisnak tartott művészettel szemben.
Gráber Margit (1895–1993): Önarckép kék kendővel, 1930
tempera, pasztellkréta, papírlemez
Európai viszonylatban későn, csak 1908-ban hozták létre a Magyar Képzőművésznők Egyesületét, melynek célja a női alkotók támogatása, hangsúlyosabb bemutatkozási lehetőség biztosítása volt. Az egyesület 1946-ig működött. 1909-ben rendezett első kiállításukra nemzetközi művészeket is hívtak, ezzel szerették volna elérni, hogy a tárlat nagyobb figyelmet és hangsúlyt kapjon. A szervezet tevékenységét a nemi alapon történő elkülönítés miatt folyamatosan negatív kritika is kísérte, de miután az egyéb művészeti szervezetek nagyon ritkán vettek fel soraikba nőket, alapvetően nem nagyon volt más terep a női alkotók érvényesülésére. Huszonkilenc önálló kiállításuk feldolgozása még nem történt meg.
A Fővárosi Képtár mostani kiállításán huszonhat női alkotó közel száz műve szerepel, köztük olajképek, akvarellek, rajzok, sokszorosított grafikák és szobrok. Az alkotók, noha gyakran egész életüket a művészetnek szentelték, a mai látogató számára szinte ismeretlenek. E kiállítás alkalom lehet a felfedezésükre.