Szerkesztő: Vincze Dóra

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

© Fővárosi Képtár, 2014

 

Minden szerdán Lánchíd

A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár a Lánchíd felújításának közel másfél éves időtartama alatt minden szerdán közzétesz egy gyűjteményében található ábrázolást. Láthatjuk minden állapotát, az alapkőletételt, az építést, a híd mindennapi használatát, a lebombázott romokat és az azt követő újjáépítést.

Elsőként az első állandó Duna-híd 1842-es ünnepélyes alapkőletételét mutatjuk, amellyel elindult a két városrész egyesítésének folyamata.

Barabás Miklós (1810–1898): A Lánchíd alapkőletétele, 1842

akvarell, ceruza, fedőfehér, papír, 262 × 338 mm

Ilyen korinthoszi oszlopos pilonjai is lehetnének a Lánchídnak. A két ismeretlen ábrázolás (1. és 2. kép) Carl Mahlknecht 1839-ben kiadott színezett metszete (3. kép) nyomán készülhetett a 19. század közepén.

Ismeretlen: Lánchídterv, 1846

tus, tempera, papír, 475 x 766 mm

Ismeretlen: Pest és Buda látképe, é.n.

olaj, olajnyomat, vászonra ragasztott karton, 37 x 79,8 cm

Carl Mahlknecht: A Buda és Pest közti álló híd képe , 1839

acélmetszet, papír, 265 x 477 mm

Zajlik a Lánchíd alapzatainak építése.

Glatz Theodor nyomán: A Lánchíd építése, 1847

színezett fametszet, papír, 160 x 220 mm

Az épülő Lánchíd két állványozott pilonja.

Rudolf von Alt (1812–1905): A Lánchíd építése, 1840-es évek eleje

ceruza, vízfesték, papír, 283 x 444 mm

„TEGNAP ESTE A LÁNCZHIDNÁL NAGY SZERENCSÉTLENSÉG TÖRTÉNT. A közép-oszlop közötti negyedik lánczfüzér huzatott föl. Mondják, hogy nagyobb súly a világon magasabbra még alig emeltetett. Igen természetes tehát, ha a nagyszerű látmányra sok néző sereglett össze. A nézők nagy része a láncz alatt álló hajóhídon foglalt helyett. Mielőtt azonban a roppant súlyú lánczsor a kellő magasságra emeltetett volna, az emelő láncz elszakadt, s az óriási teher irtózatos csapással zúzta szét és merité alá a vízbe az állóhid nagy részét. E hid darabjainak egy része csak később merült föl a vízből, midőn más része a Dunán úszva, már a sokkal alantabb álló hajóhidat is szétbontá, melly Budapest között a rendes közlekedést fentartá. A széttört hajóhíd úszó darabjain itt-ott embereket lehetett látni, kik azonban, csónakok segélye által, nagy részint megszabadultak. A lezuhanó láncz alatt s a hajóhíd azon részén, melly a viz alá merült voltak-e emberek: nem tudjuk; valamint azt sem, hányán és kik lettek e szerencsétlen esemény áldozatai.”
Pesti Hírlap 112., 1848. július 20. csütörtök

Barabás Miklós: Hajóhíd a Lánchíd épülő pilléreivel, 1843

tus, vízfesték, papír, 204 x 285 mm

Közeleg a Lánchíd átadása!

Rudolf von Alt (1812–1905): Pesti Dunapart a pesti Lánchídpillérrel, 1848 körül

ceruza, tus, vízfesték, papír, 168 x 237 mm

Széchenyi István fiával megtekinti az általa kezdeményezett hidat, melyen soha nem kelhetett át.
Erről és további érdekességekről olvashattok a We Love Budapest oldalán.

Sterio Károly (1821-1862): Gróf Széchenyi István és fia, 1840-es évek

színezett litográfia, papír, 214 x 290 mm

Használatban a Lánchíd!
Az 1849. november 20-ai átadását követően bárki átkelhetett a Lánchídon, amennyiben a vámházak valamelyikében megfizette ennek díját.
A vámházakról részletesen olvashattok a pestbuda.hu cikkében.

Ismeretlen: A pesti Lánchídfő, 1840-es évek

tus, vízfesték, temepra, papír, 590 x 950 mm

Ez a kép kétszeresen is érdekes, nem csak azért, mert az egykori Hild József féle Lloyd-palota homlokzata is látható rajta, hanem mert eredetileg egy zenélő képóra része volt.

Ismeretlen: “Pest és Buda a lánczhíddal – Pesth u. Ofen mit der Kettenbrücke”, 1845

olaj, bádog, 47 x 62,6 cm

Keresd a különbségeket!
Mindkét kép George II. Hawkins (1809-1852) színes litográfiája alapján készült.

Jos.Franz Sürch: Az új híd Pest és Buda között a Hawkins-féle rajz nyomán, 1845

acélmetszet, papír, 110 x 189 mm

Alois Fuchsthaller: Lánchíd, a pesti hídfő északi vámháza mellől, Hawkins nyomán, 1845

acélmetszet, papír, 144 x 209 mm

George II. Hawkins (1809-1852): A budapesti Lánchíd, 1840-es évek

litográfia, papír, 235 x 269 mm

A Lánchíd tervezett képe madártávlatból.

Ismeretlen: Buda és Pest a Gellérthegyről, 1840-es évek

olaj, bádog, 25,7 x 34 cm

A Lánchíd oroszlánja – a magyar szfinx.

Ludwig Rohbock: A hidon Pesth és Buda között, 1850-es évek

acélmetszet, papír, 127 x 169 mm

A pesti polgári gyalogőrhad felvonulása a Rakpiacon, a pesti Lánchídfőnél. Háttérben a királyi palota és a Szertár. A Dunán két gőzös, az Árpád és a Nádor. A lap az akkor még épülőfélben lévő Lánchidat már elkészültnek ábrázolva, Kostyál Ádám jelmezszabó megbízásából készült. Kostyál egyenruhákat is készítő legendás szabósága a Kígyó utcában volt, a lap hirdetés, bizonyos tekintetben viseletkép.

Lehnhardt Sámuel: Polgárőrség felvonulása, 1845

rézmetszet, papír, 459 x 592 mm

Györök Leó 1884. október 31-én készítette ezt a képet, délelőtt 10 órakor.

Györök Leó (1847- 1899): Lánchíd, 1884

ceruza, toll, vízfesték, papír, 245 x 325 mm

A LÁNCHÍD FELROBBANTÁSI KÍSÉRLETE

“A szabadságharc alatt a hídépítés lelassult. Hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta a már majdnem kész hidat átjárásra alkalmatlanná tenni, hogy az ellenség átvonulását megakadályozza. […]
Sérülést okozott a hídra helyezett négy mázsa lőpor május 21-i felrobbantása is: nyolc kereszttartó ment tönkre a csatlakozószerkezetekkel együtt. E robbanásban vesztette életét a végrehajtásával megbízott Allnoch ezredes. >>Allnoch, aki csapatával a hídfőnél rekedt, lelőtte a reárohanó első honvédet, majd égő szivarjával meggyújtotta a kanócot. A robbanás megtörtént. A híd ép maradt, Allnoch darabokra tépve pusztult el.<< A láncok lehorgonyzásának felrobbantását Clark Ádám a lánckamra elárasztásával, a szivattyúk szétszerelésével és egyes alkatrészek összetörésével előzte meg.”
Gáll Imre: A Széchenyi-Lánchíd építéstörténete, in: A Széchenyi-Lánchíd és Clark Ádám, Városháza, Budapest, 1999, 134.
Radnai Lóránt: A Lánchíd. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961, 21.

Az eredeti festményt a bécsi Österreichische Galerie Belvedere őrzi.

Fritz L’Allemand (1812-1866) után Ernestine von Hüttenbrenner (1874-1944): A Lánchíd felrobbantási kísérlete 1849. V. 21-én, 1926

olaj, vászon, 108 x 147,5 cm

Két nap és köszöntjük az új esztendőt!

A kép a császári pár látogatása alkalmából rendezett tűzijátékot ábrázolja, mely a The Illustrated London News 1857. június 6-i számában jelent meg.

Kanitz Fülöp Félix (1829-1904): Tűzijáték a Lánchídon, 1857

fametszet, papír, 285 x 410 mm

LÁNCHÍD EGY DÍSZLET-SZERŰ JELENETEN

A kép akár egy színpadi díszlet is lehetne, melyen a táj egésze és a várpalota ábrázolása volt fontos. A Lánchíd csak elnagyoltan jelenik meg, a festő nem tartotta fontosnak annak részletezését. Az ábrázolás topográfiailag helyes, perspektívában azonban torzít.

Ismeretlen: A Királyi palota, 1860 k.

olaj, vászon, 54 x 68 cm

Slowikowski Ádám (működött 1860 – 70 között): A Buda-Pesti Lánczhíd Budáról fölvéve, 1865-66

kőnyomat, papír, 217 x 303 mm

Ismeretlen: A Lánchíd, XIX. század vége

üveg, tempera, átmérő: 158 mm

LÁNCHÍD A HOLDFÉNYBEN

Szokatlan, hogy az átalakulófélben lévő Budapest legjellegzetesebb pontjainak megörökítését célul kitűző 1884-85-ös látképpályázatra Feszty Árpád egy éjszakai jelenetet festett meg.

A pályázatot az építész képzettségű, mintarajziskolás Nádler Róbert nyerte meg, a második a Hősök tere mai arculatát megformáló Schickedanz Albert lett, a harmadik helyezést pedig – szoros versenyben Feszty Árpáddal és Aggházy Gyulával – Molnár József kevésbé újító jellegű műve, a “Calvin-tér” érte el, amit szintén a Fővárosi Képtár őriz. (Kép a hozzászólásban.)

A főváros vezetése azonban végül a díjat nem nyert alkotások közül is vásárolt, köztük Feszty itt látható művét. A vázlatnak szánt festménynek végül nem készült nagyobb méretű változata.

Feszty Árpád (1856-1914): Lánchíd, 1884-5 körül

olaj, vászon, 59,5 x 92 cm

Balló Ede (1859-1936): A Petőfi téri piac, 1890

olaj, fa, 50 x 75 cm

Nádler Róbert (1858-1938): Budapest látképe, 1898

lavírozott toll, karton, 233 x 412 mm

LÁDIKA LÁNCHÍDDAL

Ha régi édességcsomagolás vagy cukorkásdoboz jut eszünkbe a virágdíszes, dekoratív szegély láttán, nem járunk messze a valóságtól. A lekerekített sarkú bádoglemez, amelyre az olajfestmény készült, ékszeres vagy pénzes ládika része lehetett.

A festményen a Lánchíd idealizált, a mostanihoz csak részben hasonlító képe jelenik meg járókelőkkel, de a ma ismert, oroszlános hídfőkkel. Mögötte, a budai oldalon a Vár részlete látható lényegre törő, kissé sematikus megformálással, jóval a Hauszmann-féle átépítés előtt, reformkori állapotában. A reformkorba utalja a nézőt a vad, zölden burjánzó előtér is, a majdani Rakpiac, a mai Széchenyi István tér helyén, amelynek kiépítését csak a szabadságharc után kezdték meg. Az egész ábrázolás Rudolf Alt és Franz Xaver Sandmann színezett litográfiáját követi 1846-ból, amikor a teljes Lánchíd látványa még csak vágykép volt, de olyan vágykép, amelynek beteljesülésében már szilárdan hittek az új, nemzeti eszmékkel eltelve. Az ismeretlen festő többé-kevésbé hűen átveszi a népszerű, Bécsben sokszorosított kőnyomat kompozícióját. Még a pesti parton horgonyzó tehercsónak és halászbárka sem hiányzik az átdolgozásból, sőt az eredeti cím is feltűnik alul, talán a jellemzően német anyanyelvű korabeli pesti felhasználó figyelmébe ajánlva: Die Kettenbrücke u. ein Theil der Festung, magyarul: A Lánchíd és a Várnak egy része.

A reformkor optimizmusának közepette a szépülő magyar fővárosnak nemcsak megvalósult, hanem épülőfélben lévő nevezetességei is tömegesen forgalmazott iparművészeti tárgyak ábráin kezdtek feltűnni, fennen hirdetve: hamarosan Pest-Buda is rendelkezik mindazzal, amivel Bécs és a többi európai kultúrközpont dicsekedhet. Ezt a fémlapot viszont az ismeretlen kivitelező művészi igényességével egyedi műalkotássá avatta, amely még kopottságában, töredékességében is az egykori pesti polgár emelkedő ízlését tükrözi.

Ismeretlen művész: A Lánchíd, XIX. század közepe

bádoglemez, olaj, 20,5 x 27,5 cm

Franz Kopallik: Lánchíd, é.n.

ceruza, tus, vízfesték, tempera, papír, 139 x 212 mm

Kövér Gyula (1883-1972): Zsákhordó munkások, 1910 (részlet)

olaj, vászon, 173,5 x 207 cm

Zádor István (1882-1963): Pesti Dunapart, 1912 (részlet)

ceruza, papír, 132 x 340 mm

A mű, ami a Minden Szerdán Lánchíd sorozat ötletét adta:

Eitner Elemér: A Lánchíd átépítése, 1914. VII. 20.

ceruza, papír, 165 x 135 mm

A Lánchíd két királyi koroznázás útvonala is volt, I. Ferenc Józsefé és IV. Károlyé – utóbbi látható a festményen.

Az alkotás valószínűleg előmunkája a Kieselbach Galéria “A legnagyobbak – Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig” (2021. július 27. – szeptember 10.) című kiállításán látott alkotásnak.
https://www.kieselbach.hu/kiallitas-alkotas/a-legnagyobbak-fomuvek-es-fontos-kepek-munkacsytol-kondorig/iv-karoly-koronazasi-menete-a-fellobogozott-lanchidon-1916-december-30

Jávor Pál (1880-1923): A feldíszített Lánchíd, 1916

olaj, falemez, 24,5 x 20 cm

LÁNCHÍD / 1919 / MÁJUS 1.

Ulrich Géza festményén egy történelmi léptékben mérve rövid, ám annál maradandóbb nyomot hagyó esemény: a Tanácsköztársaság idején megrendezett május 1-i felvonulás egy részlete látható, amint a tömeg átvonul a feldíszített Lánchídon.

Miközben Komáromban a tanácsköztársasági milicisták sikertelenül kísérelték meg a város északi fele, a mai Révkomárom visszafoglalását, a kormányzótanács látványosan demonstrálta elvi alapjait a fővárosi középületeken és köztéri szobrászatban: új, ideiglenes szobrokat emeltek, több középületet – így a budai várpalotát vagy a Lánchidat – vörös drapériába vontak, sok köztéri emlékművet pedig, köztük az Andrássy úton a Sidló Ferenc-féle Nemzeti Áldozatkészség szobrát fából és textilből készített díszletek mögé rejtették. A dísztribün a Hősök terén állott. A felvonulás egyszerre vált politikai rendezvénnyé és szórakozási lehetőséggé: a főváros számos pontján zenekarok, színpadok várták az érdeklődőket.

A Tanácsköztársaság az év augusztusára megbukott, a Nemzeti Áldozatkészség egykori szoboremlékművéből mára csak néhány darab maradt az utókorra – az egyik éppen múzeumunk gyűjteményét gyarapítja –, a vizuális térfoglalás azonban korántsem az első volt fővárosunk történelmében, s nem is az utolsó.

Ulrich Géza (1881-1943): Budapest 1919 máj.1., 1919

karton, olaj, 40 x 50,5 cm

Bardócz Árpád (1882-1938): A Duna a három híddal, 1924

akvarell, papír, 40 x 56,6 cm

Rálátás a Lánchídra, a Gresham Palotára és a Bazilikára a gesztenyefalombok mögül.

Zádor István (1882–1963): Lánchíd, 1928

ceruza, papír, 308 x 208 mm

Fent János (1905-1992): Buda látképe, 1931

akvarell, papír, 298 x 432 mm