Pásztor János II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát 1937-ben állították fel a Parlament előtt, a Kossuth tér déli oldalán. A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) a magyar nemzeti függetlenségre való törekvés szimbólumaként élt a köztudatban. A 17. század végén a török uralom alól felszabadított országrészek a Habsburg Birodalom fennhatósága alá kerültek. A szabadságharc az I. Lipót császár által bevezetett abszolutista kormányzati rendszerrel szembeni elégedetlenség, illetve annak negatív gazdasági és társadalmi hatásai miatt tört ki, célja Magyarország független államiságának elérése volt. A fejedelem személye körül kialakult, majd az utókor emlékezetében alakját övező romantikus nemzeti hős kultusz miatt kiváló történeti példájává vált a 19. század közepétől erősödő nemzeti szuverenitási törekvéseknek. A századfordulón a Rákóczi-kultusz ezért egyértelműen a függetlenségi eszmékkel összefüggésben bontakozott ki.

Az 19. század második felétől egyre erősödött a szándék Rákóczi és bujdosó társai hamvainak felkutatására és hazaszállítására. A függetlenségi párti képviselő Thaly Kálmán történetírói tevékenysége során több ízben foglalkozott II. Rákóczi Ferenc élettörténetének és a kuruc kor eseményinek leírásával, az 1880-as évek végén pedig ő lelte fel a fejedelem földi maradványait a mai Törökország területén. A sírok feltárását Thallóczy Lajos történész és Török Aurél akadémikus, orvos-antropológus végezték. Rákóczi hamvainak hazaszállításáról I. Ferenc József rendelkezett 1904-ben, ennek végrehajtása a Wekerle Sándor vezette kormány feladata volt, melynek következtében 1906 októberében érkeztek Budapestre a fejedelem, illetve bujdosó társainak hamvai. A Rákóczi-szabadságharc kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett állami protokollesemény keretei között zajló ünnepélyes menet, melyen a nemzet színe-java részt vett a keleti pályaudvarról indult és a Kerepesi úton (ma Rákóczi út), majd a Károly körúton és a Deák téren át érkezett a Szent István bazilikába, ahol felravatalozták a koporsókat és gyászmisét tartottak a Rákóczi-szabadságharc hőseinek tiszteletére. Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc és Rákóczi József, valamint több száműzött társuk hamvait Kassára szállították tovább, ahol a Szent Erzsébet főszékesegyház altemplomában helyezték őket végső nyugalomra.

A hazaszállítási ünnepségét követően Budapesten a harmincas évekig nem készült önálló köztéri szobor II. Rákóczi Ferenc emlékére. Az első világháború után, a trianoni veszteségeket követően a nemzeti öntudat erősítése és az összetartozás ideológiájának építése jegyében fordultak az idealizált múlt felé. A historizálás a két világháború közötti politikai berendezkedés legitimációjának, valamint a közvélemény formálásának egyik fontos eszköze volt. A fejedelem alakjában a nemzetet ért sérelmekért sikerrel elégtételt vevő vezér mintaképét látták, s nem véletlen, hogy már 1919. októberében, majd budapesti bevonulása után Horthy Miklóst Rákóczi Ferenchez hasonlították. Horthy tudatosan felépített vezérkultuszán túl a harmincas években a fejedelem halálának közeledő kétszázadik évfordulója miatt is újra felerősödött a Rákóczi-korszak iránti érdeklődés.

Pásztor 1937-ben elkészült alkotása a fejedelmet heroizált hadvezérként ábrázolja. Az ünnepélyes hangulatú emlékmű elkészítését megelőzően, a lovassszobor problematikájának legtökéletesebb megoldása érdekében a művész Bécsben, a spanyol lovasiskolában tanulmányozta a lovak mozgását. Ennek a köztéren álló monumentális, barokkos lendületű lovasszobornak a bronzból készült kismintáját őrzi a BTM Kicelli Múzeum – Fővárosi Képtár.

Írta: Oth Viktória

Forrás: Kincses Katalin Mária: „Minden különös ceremónia nélkül.” A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala, Hadtörténelmi Közlemények, 2003. 116. évfolyam, 1. szám, 46-76.
R. Szörédi Ilona: Látogatás Pásztor Jánosnál a Gömbös-szobor alkotójánál, Új Magyarság, 1942. június (9. évfolyam, 123-145. szám), 9.
Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz, 1919–1944, Budapest, MTA BTK TTI, 2016.

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence