A festő az utóbbi években akvarelleket fest, nagyon kicsiket, nagyon nagyokat. Kiállításunkon az utóbbiakból válogattunk. Újra színre visszük a Szentivánéji erdő című, 2009-ben a Nemzeti Színház előcsarnokában felállított térinstallációjának néhány elemét, s bemutatjuk legújabb, egyenesen a kiscelli Templomtérbe szánt műveit.

Az akvarell a kézmozdulat haladéktalan lenyomata, az irányítás és az elengedés finom hangolásának technikája. Azok a nagy mesterei, akik, mint Szüts, élvezik a rögtönzést, a rizikót, és ez esetben a lépték által is megemelt téteket.

Képein a romantikus tájképzsáner tisztán kivehető mintázataiban, tudatos allúzióiban nem a sóvárgott teljesség, hanem élesen átmetszett távlatok, sötét horizontok, homályos gyötrelmek sejlenek, az a tapasztalat, amelyet Kleist „a halál megpillantásának” nevezett.