Szerkesztő: Vincze Dóra

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

© Fővárosi Képtár, 2014

Gyűjtemények

„Fővárosi Képtár a főváros képzőművészeti gyűjteménye, amely a XVIII. századtól napjainkig gyűjti, őrzi, feldolgozza és bemutatja a magyar képzőművészet alkotásait. Állandó kiállításain – a Kiscelli Múzeumban – bemutatja a XX. századi magyar művészet történetét, valamint kortárs kiállításai (melyek helyszíne a Templomtér és az Oratórium) segítségével gyarapítja a főváros szépművészeti gyűjteményét.” – határozza meg a múzeum küldetésnyilatkozata a célokat és feladatokat.

Keserü Ilona (1933)

Szuszék tanulmány, 1968

olaj, vászon, 80 x 120 cm

ltsz.: KM. 83.129.

Festészeti Gyűjtemény

A festmények gyűjtése már a 19. század utolsó harmadában megkezdődött a főváros részéről. A Székesfővárosi Képzőművészeti Bizottság kezdetben „polgári arczképcsarnok” létrehozását javasolta, majd 1884-ben városképpályázatot írtak ki. A gyűjtemény 19–20. század fordulójáról származó anyagát meghatározza ez a két műtárgycsoport: a város történetéhez kapcsolódó jelentős személyiségek portréi, illetve a várost és környékét, annak változásait bemutató tájképek. Ehhez kapcsolódott a 20. század elejétől a fiatal művészek alkotásainak gyűjtése, amelyet már nem főként a tematika, hanem a művészi minőség is befolyásolt.

Az 1933-ban, a Károlyi Palotában megnyitott Fővárosi Képtár már a 19–20. századi magyar festészet nívós keresztmetszetét tudta bemutatni, a 20. század közepére pedig az egyik legjelentősebb magyar festészeti gyűjtemény lett. A Fővárosi Képtár második világháború idején jelentős veszteségeket szenvedett. 1953-ban államosították, 1957-ben pedig az újonnan alakuló Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeibe olvadt be műtárgyanyaga. 1959 végétől a Fővárosi Tanács határozata nyomán újraindult a képzőművészeti gyűjtés a BTM-en belül. A gyűjteményben dolgozók generációkon keresztül törekedtek a gyűjteményezéssel lefedni a magyar festészet történetének minden korszakát. Emellett a kortárs festészet különböző irányzatai is hangsúlyos teret kaptak mind a kiállítási programban, mind a gyarapításban.

Gyűjteményvezetők:
MOLNÁRNÉ ACZÉL ESZTER
aczel.eszter@btm.hu

PÁLDI LÍVIA
paldi.livia@btm.hu

Reigl Judit (1923–2020)

Madarak (Cím nélkül), 2011

tus, papír; 620 × 1570 mm

ltsz.: KM. 2016.7.1.

Grafikai Gyűjtemény

A Grafikai Gyűjteményt mintegy hatezer darab papírhordozóra készült grafika alkotja, amelyek – a Fővárosi Képtár történetével összhangban – egymástól élesen nem elváló tematikus egységekbe rendeződnek: a várostörténeti és a városi vonatkozású tárgyak mellett a gyűjteményben komoly értéket képvisel a körülbelül két-háromezer lapot számláló képzőművészeti egység, amely további két részre tagolható: történeti és kortárs anyagra. Műfajok és technikák tekintetében is változatos a gyűjtemény: a hagyományos rajzi és sokszorosított grafikai technikák mellett miniatűrök, albumok és fotóalapú munkák egyaránt megtalálhatók.

A várostörténeti anyag jellemző témái a városi látképek, a jelentősebb eseményeket ábrázoló rajzok, a főváros társadalmi, politikai vagy szellemi életében fontos szerepet játszó személyek arcképei a 18–21. századig. A vizuális dokumentációként felfogott városképek és portrék gyűjtése a fotó megjelenésével és elterjedésével háttérbe szorult.

Az esztétikai szempontú gyűjtés a Fővárosi Képtár újjászervezésével párhuzamosan, az 1960-as években vett nagyobb lendületet. Ennek oka a grafikai művek viszonylagos olcsósága mellett a műfaj hatvanas és hetvenes években tapasztalható virágzása volt. Tudatos bővítésének köszönhetően a grafikai tár mára átfogó képet képes adni a huszadik századi magyar képzőművészetről. Az egyedi grafikák a Fővárosi Képtár gyűjteménygyarapításának ma is a homlokterében állnak, különös hangsúlyt fektetve a kortárs művészektől való vásárlásra, előnyben részesítve a főváros múltbeli és mai történetéhez kötődő műveket.

Gyűjteményvezető:
ZSEMBERYNÉ ÁRVAI MÁRIA
zsarvaimaria@gmail.com

Ismeretlen mester

A Rosner kávéház férfizenekara, 1880-as évek

papír, litográfia, 383 × 590 mm

ltsz.: ltsz: 27.873

Metszettár

A mintegy tízezer lapot őrző Metszettár a Grafikai Gyűjtemény társgyűjteményeként Budapest topográfiájának, területváltozásának, külső arculatának sokszorosított grafikai ábrázolásait és a főváros történetében jelentős szerepet játszó emberek portréit őrzi a 15. századtól a 20. század közepéig.
A fotográfia széles körű elterjedése előtt a városi környezet, a fontos események és a köztiszteletben álló személyek vizuális dokumentálása és nyilvános közvetítése sokszorosított lapok révén történt. A 19. század végén a főváros múzeumának adományozott magánkollekciókkal megalapozott gyűjtemény mindmáig e tárgycsoport egyik legfontosabb tárhelye – a korai vedutáktól Buda 1868-os visszavételének ostromkép sorozatain át Budapest kiépüléséről tudósító, egyre szélesebb körben terjesztett ábrázolásokig. Az időrendi és tematikus rendbe sorolt anyag az 1950-es évek után kortárs művekkel már nem bővült, a gyarapítás a történeti jelentőségű lapokra irányul.

Gyűjteményvezető:
B. NAGY ANIKÓ
bnagya@gmail.com

Konkoly Gyula (1941)

Főiskolai tanulmány – Ketrec, 1968

fa, farost, vászon, műgyanta, zománc, akril, 125 x 121 x 90 cm

ltsz.: KM.93.49.

Szobrászati Gyűjtemény

A Fővárosi Képtár jelenleg csaknem ezer művet számláló Szobrászati Gyűjteményének alapja a 19. században jött létre, amikor is a főváros mecénási tevékenységének köszönhetően megkezdődött a képzőművészeti gyűjtemény kialakítása. A gyűjtés célja kezdetben egy budapesti vonatkozású szobrászati gyűjtemény kiépítése volt, azonban az 1910-es években a várostörténeti szempontú gyarapítási modell mellett hangsúlyossá vált a modern, kortárs irányzatok felé történő nyitás is. 1953-ban törés következett be a gyűjtéstörténetben, ezt követően az autonóm képzőművészeti alkotások gyűjtése csak 1960-ban indult újra. A szoborgyűjteményben őrzött legkorábbi alkotások csoportját a 18. században készült várostörténeti jelentőségű képzőművészeti anyag alkotja. A szoborgyűjtemény alakulását is meghatározó gyarapítási koncepció fő célkitűzése a korabeli kortárs szobrászati alkotások gyűjtése mellett a 19. századi, valamint a 20. század eleji modern irányzatok alapvető műveinek utólagos pótlása volt. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a művészettörténeti kánon megváltozását követően a 60-as, 70-es évek nem hivatalos művészetét reprezentáló darabok is helyet kaptak a gyűjteményben. A szoborgyűjtemény gyarapításának irányát ma is markánsan meghatározza a kortárs művészektől történő vásárlás.

A gyűjtemény egyik különlegességét a fővároshoz kötődő, köztéri vonatkozású szobrászati anyag adja. A Fővárosi Képtár mindenkori gyűjteménygyarapítása szempontjából fontos tényező a Budapesten felállított szobrok és emlékművek kismintáinak felkutatása, valamint beszerzése is. A szobormodellek mellett a gyűjteményt számos, egykor a főváros arculatát meghatározó épületdíszítő funkciót ellátó plasztika, valamint köztéren felállított szobor is gazdagítja.

A Fővárosi Képtár mára országos gyűjtőkörű szobrászati gyűjteménnyel büszkélkedhet. A mediálisan és technikájukat tekintve is igen heterogén műtárgyegyüttes darabjai reprezentatív képet rajzolnak ki a 18. századtól a 21. századig terjedő időszak szobrászati tendenciáiról.

Felelős:
KÖBLÖS PÉTER
koblos.peter@btm.hu

gyujtemeny-beran-lajos-05

Berán Lajos (1882–1943)

A Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége díjérem, (előlap)

bronz, átmérő 40 mm

ltsz.: 21123

Éremgyűjtemény

Az érmek mint műtárgyak gyűjtése egyidős a modern muzeológiával. Miután az 1880-as években elhatározták a főváros saját hatáskörű műgyűjtését, a Fővárosi Múzeum 1907-es megalakulásakor is kerültek be éremtárgyak, amelyek 1920-tól a Székesfővárosi Képtár gyűjteményének részét alkották. A kezdeti darabokat – több, más jellegű műtárggyal együtt – nagyrészt Toldy László főlevéltárnoknak köszönhetjük. Az I. világháború után a vásárlási kör kiszélesedett. Az alkalmi magánszemélyeken kívül olyan neves régiségkereskedőktől, műgyűjtőktől vásárolt a múzeum érmeket, mint Schmideg Alfréd, Spitzer Jenő, Procopius Béla, Nuber Károly, Fejér József vagy Gosztonyi József. A II. világháború után megváltozott a műtárgybeszerzés rendszere és jellege, főszereplővé lépett elő a mindenkori városvezetés. Az 1956 után újjászerveződő fővárosi képzőművészeti gyűjtemény nagyrészt megörökölte az 1950-es évek elején megszüntetett régi Fővárosi Képtár érmeit. A régi magángyűjtemények még meglévő darabjain kívül ekkor már elsősorban fővárosi rendelésre készült éremtárgyak kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ez a gyűjtési jelleg az 1989-es rendszerváltás után is folytatódott. Az 1950-es évektől fogva a Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat (MÉH) telepeiről, valamint különböző ásatásokról is hoztak be érmet a muzeológusok.

A mintegy hatezer darabos gyűjteményben számos témakör megjelenik, Buda 1686-os felszabadulásától kezdve napjainkig. Találkozhatunk többek között koronázási érmekkel, az 1848–1849-es szabadságharchoz és az I. világháborúhoz köthető érmekkel, városvezetési és egyesületi emlékérmekkel, jelvényekkel, fővárosi bárcákkal, zsetonokkal. Számos, a magyar történelemhez kapcsolódó uralkodói vagy uralkodóházi emlékérmet is tartalmaz a gyűjtemény. A témakörök közül kiemelkedik a sport. A sportegyesületek és sportesemények díj-, jutalom- és emlékérmeinek, jelvényeinek száma meghaladja a hétszázat, ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum után a Fővárosi Képtár birtokolja a legtöbb fővárosi sportérmet. Jelentős a művészi célú érmek létszáma és kvalitása is. A gyűjtés lehetőleg kapcsolódik az egyes művészek más, ismertebb alkotásaihoz. Szép példája ennek a törekvésnek a múzeum gyűjteményében Beck Ö. Fülöp Kurucfeje, amely a művész szintén a Képtárban megtalálható szobrának változata.

Felelős:
KÖBLÖS PÉTER
koblos.peter@btm.hu

Share on Pinterest