Szerkesztő: Vincze Dóra

Szerkesztette 2015-ig: Fitz Péter

Fotók: Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, továbbá ismeretlen szerzők

Logo: Trombitás Tamás

© Fővárosi Képtár, 2014

 

Imre Mariann

A mulandóság rögzítése

2014. május 16 – augusztus 31.

Rendező: B. Nagy Anikó

Kritika: Új Művészet, 2014. június

Imre Mariann (1968) életművében immár ciklussá formálódó tematika „A mulandóság rögzítése”. A kilencvenes évek óta a magánmitológiák és az egyetemes jelentések egybeöltésével – az öltést szó szerint és szellemi értelemben is – művelő alkotó az utóbbi években készült installációit e sorozatcímmel összefogva az idő dimenzió megjelenítésének állhatatos törekvését rögzíti.
A kiscelli Templomtérben felállított munka a mítoszok, legendák és kandi tévhitek övezte műterem zsáner Szent Lukács ikonográfiájából eredeztethető toposzát demitizálja. A Dráva utcai műtermet, melyben ma Imre Mariann él és dolgozik, egykor Márffy Ödön, később Perlrott-Csaba Vilmos, 1954-től pedig Csernus Tibor lakta. Képeiken nem egyszer jelent meg a tér valamelyik szeglete. Márffy egyúttal a ház gondnoka is volt. Egy 1926-os festményén jól felismerhető az az eredeti konstrukcióban nyilvánvalóan a reprezentatív mezőhöz kapcsolódó, szintkülönbséggel is hangsúlyozott szegmens, amely Imre Mariannál ma saját zug, s amely elemeire bontva, analitikus figyelemmel vizsgálva és a kiscelli kiállítótérben sziszifuszinak, lehetetlennek tűnő technikával újravarrva tradíció és originalitás, mutatkozni és rejtőzködni vágyás, privát és nyilvános működés keserves, a paradox anyaghasználat által megjelenített, s így végső soron felülírt ellentéteit feszíti egymásnak.

Mélyi József

Napok romjai, vagy napok építménye? Nem lehet talán eldönteni. Az előtérben az asztalon a betonba himzett virágpor egy váza hiányára épül. A nincs vázában nincs virág. A főhajóban egyetlen szoba, üresen. Nincs benne bútor, nincs ember. Csak jelek vannak, hogy valaki volt ott, aki egyszer felszerelt egy faliszőnyeget. Illetve valaki van, aki ávarta a falra a faliszőnyeg egykor volt helyének jeleit, és cérnából kiöltötte a ceruzanyomok helyét. Van valaki, aki idehelyezte az egykor vot templom terébe a szobájának mását. A templomjelszerűen megmaradt terébe a shzobája jelszerűvé formált alakját. A templomi oltár virágainak helyére az otthoni asztalra gyűlt virágnyomok betonba varrt jeleit.

[layerslider_vc id=”2″]

Jelek és hiányok, romok és építmények. Két huszadik századi művészettörténeti párhuzam idéződik fel, mindkettő más, másságukban mégis ide kívánkoznak. Az egyik Kurt Schwitters hannoveri háza. Schwitters a műtermét, családi lakhelyének különböző helyiségeit a húszas évek elejétől kezdve sztalaktitszerű térplasztikákká formálta át, fából és gipszből hozott létre egy elvarázsol teret, melyet Merzbaunak nevezett el, és amely művészetének emblematikus lenyomataként szolgált, egészen addig, míg 1943-ban a bombázásban meg nem semmisült. Jó néhány évtizeddel később a Merzbau egy részét a hannoveri Sprengler Múzeumban rekonstruálták, ott látható ma is, s van egy utazó változata is, amely a vil.ág galériatereiben elhelyezhető.

Share on Pinterest
There are no images.