Tárgytervező, a német design kiemelkedő alakja. Az 1930-as évektől az 1960-as évek végéig alig volt német háztartás, ahol ne használták volna valamelyik üveg-, fém- vagy műanyag eszközét, melyekből néhány típus ma is kapható.
Ikonikus asztali lámpája, a WA 24 kevésbé volt ismert Magyarországon, ám a második világháború után a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó Jéna nagyhírű üveggyárában pár harmincas évekbeli terve gyártásban maradt. Így a szocialista országokban még az 1960-as években is felbukkant a használtcikk-piacokon és a boltokban jellegzetes hőálló acélpántos lágytojás-főzője, üvegtároló edénysorozata és gömbölyű teáskészlete.
Wilhelm Wagenfeld
Teáskanna, Jéna, 1931 © Jenaer Glaswerk Schott & Gen., Jena
Inaséveit a híres Koch & Bergfeld fémműves manufaktúrában, Brémában töltötte, közben a helyi iparművészeti iskolában tanult.
1919 és 1922 között az Állami Tervező Akadémia ösztöndíjasa volt Hanau am Mainban, ahol ötvös oklevelet szerzett.
1923-ban jelentkezett a weimari Bauhaus fémműhelyébe, de amikor az iskola 1925-ben Dessauba költözött, ő Weimarban maradt, és az Állami Kézműves és Építészeti Akadémián előbb tanársegéd, majd a fémműhelyek igazgatója lett.
1930-ban a thüringiai tartomány gyűlésben többséget szerzett Nemzeti Szocialista Párt nyomására őt és több tanártársát eltávolították az akadémiáról.
Az 1930-tól a Jénai Üveggyár külső munkatársa, 1935-től 1947-ig vezető tervezője volt.
Háztartási edényeiért a gyártó az 1937-es Párizsi Világkiállításon és az 1957-es Milánói Triennálén is nagydíjban részesült.
A náci rezsimmel szembeni ellenérzései miatt 1944-ben keleti frontszolgálatra vezényelték, 1945-ben szovjet hadifogságba esett.
Az 1950-es évektől Stuttgartban élt és dolgozott.
Ma itt működik a hagyatékát őrző Wagenfeld-ház és a nevét viselő design iskola.