OKTÓBER
a hallgatástól az ellenállásig

2025. október 15. – 2026. január 25.

Kurátor: PÁLDI Lívia

Helyszín: BTM Kiscelli Múzeum, 1037 Budapest, Kiscelli utca 108., Oratórium

Nyitvatartás: kedd–vasárnap 10–18 óra

Megnyitó: 2025. október 14. 18.00 óra
Bevezetőt mond a kiállítás kurátora

Az OKTÓBER a felelősség és az egyéni cselekvőképesség lehetőségeit keresve, a művészet aktivizáló erejét és a személyes terekben formálódó szolidaritás lehetőségeit járja körül. A kiállításon bemutatott válogatás a magánszféra politizálódását vizsgálja – elsősorban azt, miként teszik láthatóvá a kataklizmák idején szerzett személyes tapasztalatok és megfigyelések az erőszak hatásait, illetve a feldolgozatlan kollektív traumák továbbélését. Az OKTÓBER közvetlen előzménye a Budapest Galériában két éve rendezett Az erőszakról című, feminista és queer nézőpontokat is érvényesítő tárlat, amely árnyaltan elemezte a rendszerszintű erőszakot és a patriarchális rend politikai-gazdasági-kulturális beágyazottságát.

Az OKTÓBER a közéleti és a személyes összefonódására fókuszál, különös figyelemmel a női nézőpontokra. A történeti és kortárs pozíciók párbeszéde ezeket a kapcsolódásokat hangsúlyozza. A világszerte éleződő erőszak és a közvetlen környezetünkben zajló háború egyre több művészt szólaltat meg. Sokan közülük – más kulturális dolgozókkal összefogva – nehéz körülmények között is fenntartják a kreatív ellenállást, gyakran az elhallgattatásukra irányuló kísérletek közepette.

Az elliptikus és asszociatív szerkezetű, nemlineáris „gondolattérkép” formájában felépített OKTÓBER az elnyomás politikai, társadalmi és gazdasági rendszereinek tartósságára világít rá. Formálásában irányadó volt – számos más szerző mellett – Marguerite Duras, Charlotte Delbo, Virginie Despentes, Françoise Vergès, a Grupa Spomenik, Ariella Aïsha Azoulay és Fadwa Tuqan munkássága. Szövegeik annak szükségességét is hangsúlyozzák, hogy pacifista és antifasiszta történeti örökségből merítve nézzünk szembe a mai (poszt)fasiszta ideológiákkal és a „véget nem érő háborús állapot” valóságával.

Az OKTÓBER különböző identitások és pozíciók felől mutat rá az egyenlőtlenségekre és a belső élmények–közös történelmek közti kapcsolódások törékenységére. A kiállítás személyes történeteket és emlékezeteket, a túlélés és ellenállás formáit kapcsolja össze, miközben megmutatja a háború tartós hatásait: a kegyetlenségekkel és nélkülözéssel terhelt évek nyomait archívumként őrző tájakat és testeket.
A művészeti munka itt megfigyelés és dokumentáció, megküzdés és ellenállás: radikális gondolati tett, csendes tanúságtétel, cselekvésre ösztönző gesztus

A kiállítás a maga szerény lehetőségeivel tiszteleg Käthe Kollwitz (1867–1945) német grafikusművész és szobrász életműve előtt, amelynek központi témái a társadalmi érdekérvényesítés és a háborúellenes kiállás voltak, amely mind a társadalmi érdekérvényesítést, mind a háborúellenességet tekintve nem vesztett érvényéből. Kollwitz metszetein és rajzain radikális empátiával ábrázolta a munkásosztály és a városi szegények – különösen a peremhelyzetű nők – mindennapi küzdelmeit: az éhezést, betegséget, gyermekhalált és a háborús erőszakot. Társadalmi igazságosság iránti rendíthetetlen elkötelezettsége művészetét a kiállítás vizsgálódásának meghatározó kiindulópontjává teszi.

Páldi Lívia

A kiállítás az NKA Vizuális Művészetek Kollégiuma támogatásával valósult meg.

Kateryna ALIINYK (1998), ANNA Margit (1913-1991), THE ARCHIVE OF PUBLIC PROTEST (APP), Katya BUCHATSKA (1987), CHILF Mária (1966), Marlene DUMAS (1953), EL- HASSAN Róza (1966), Rachel FALLON (1971) / Gabi CSOSZÓ (1969), FERENCZY Noémi (1890-1957), FORGÁCH HANN Erzsébet (1897–1954), Lea GRUNDIG-LANGER (1906-1977), KASITZKY ILona (1910-1985), Gülsün KARAMUSTAFA (1946), Käthe KOLLWITZ (1872-1975), KÓSA (MOLNÁR) Mária (1899-1945), MAKRISZ Zizi (1924-2014), Paula REGO (1935-2022), Milica TOMIĆ (1960)

A kiállítás sajtóanyaga letölthető a “Sajtó” menüpont alatt vagy az alábbi gombra kattintva: