Vera Molnar nemcsak napjaink képzőművészetének egyik kiemelkedő alkotόja, de meghatàrozό jelentőségű előfutàra is. A művészt már az ötvenes-hatvanas években foglalkoztatta a „machine imaginaire”, az embert helyettesítő gép és a művészet összefüggésének a kérdése. A hatvanas évek végétől megtanult programozni, s számítógép által generált műveket hozott létre, ezért a nemzetközi színtéren is a komputerművészet egyik megújítójaként tartják szàmon. Életművének besorolása egyik vagy másik kategóriába azonban cseppet sem ilyen egyértelmű. Szorosan véve nem tartozik sem a konkrét, sem a geometrikus absztrakt irányzathoz, ugyanis a látszat ellenére alkotásai nem felelnek meg sem az egyik, sem a másik kategória szigorúan vett kritériumainak. Nem konkrét, mert mértéktartόan, de eltökélten rúgja fel annak merev szabályait, és klasszikus értelemben nem tekinhető a geometrikus absztrakt képviselőjének sem, mivel többnyire nem formákkal dolgozik, hanem vonalakkal. Ezek a vonalak formálódnak keze alatt egyszerű geometriai idomokká.

Ahogy a művész maga vallja:

le crayon court sur le papier,
le regard scrute les traces longuement,
la gomme efface tout
et on recommence.

histoire de ma vie

a ceruza szalad a papíron
a tekintet a vonásokat hosszan vizsgálja
a radír mindent kitöröl
és újrakezdődik.

életem története

Vera Molnar munkásságát az emeli a kortársak legnagyobbjai közé, hogy a számítógép használatával is képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek nem személytelen, mechanikus, rideg művek, hanem emberközeliek: magukon hordozzák a művész gazdag képzelőerejének, kreativitásának és fáradhatatlan kísérletező kedvének a nyomait. A számítógép hasznàlata ugyanis nem teszi feleslegessé és nem zàrja ki a művész közreműködését, az alkotófolyamat döntő szakasza az emberi agyban zajlik le. A komputer csak a munkàt megkönnyítő, végtelen számú kombinációs lehetőséget felkínáló és véletleneket generàlό eszköz. Az irànyítàs és döntés a művész kezében van – és Vera Molnar ezt mesteri mόdon műveli.