A Kiscelli Múzeum Templomtere alatt húzódó, egyedülálló adottságokkal rendelkező kripta a NagyMolnár fényművész-páros számára lehetőséget teremt arra, hogy olyan installációkat hozzanak létre, amelyek szorosan kapcsolódnak a hely szellemiségéhez.
Az élet, a halál, az idő múlása, illetve a fény és sötétség örök feszültsége: ezek az elemek a helyszínből fakadnak, ugyanakkor a „NagyMolnár világ” alapvető motívumai.
A kiállítás során a látogatók egy ponton maguk is részévé válhatnak az installációnak: beléphetnek egy műbe, miközben kívülről a közönség figyelheti őket.
A NagyMolnár alkotások egyik legmeghatározóbb sajátossága a rétegzettség. A fény médiumként való használata lehetőséget ad arra, hogy a látható világon kívüli teret is megidézzük. A fény nem csupán megvilágít: feltár, elrejt, átszűr, és új dimenziókat nyit
meg.
Ahogy a látogató halad: a termek egyre sötétebbé válnak, miközben a fény — hol sejtelmesen, hol élesen — végig kíséri az utat. A rétegek itt nem elválasztanak, hanem összekapcsolnak.
A fény eszköz és metafora; a sötétség pedig nem a fény ellentéte, hanem háttere. A rétegek közötti út során a néző nemcsak a műveken, hanem saját tükröződésein is áthalad.
A kiállítás Gát Jánossal (kurátor), Nagy Krisztiánnal és Molnár Csabával (NagyMolnár művészpáros) együttműködésben valósul meg.