Honnan jön a „fején találja a szöget” kifejezés?

A városok lakóinak a középkortól fogva önvédelmi kötelezettségeik voltak. A XVII. század végétől, a török kiűzése után német mintára szervezték meg Magyarország városaiban a polgárőrséget. Már 1701-ben rendelet kötelezte a céhmestereket a vasár- és ünnepnapi lőgyakorlatra, pénzbüntetés terhe mellett, 1740-től pedig Mária Terézia e kötelezettséget kiterjesztette minden nagykorú férfipolgárra: egy évig rendszeresen meg kellett jelenniük a lövészeten. Háború idején, amikor egy-egy város katonaság nélkül maradt, a polgárőrség vette át a közbiztonság irányítását. A formálódó lövészegyleteknek azonban már kezdetben is nagyobb volt közösségépítő és népművelő jelentőségük a harcászatinál. A XIX. századra a feltörekvő polgárság reprezentatív szervezetévé vált a lövészegylet, amelynek saját egyenruhái, fegyverei, díszszázadai, zene- és énekkarai, valamint versenyei, mulatságai és ünnepségei a korábbi nemesi előjogokat és szokásokat magáévá tévő polgárságot jelképezték. És mert a mintákat természetesen saját képükre formálták a polgárok, az egylet a polgári ízlésvilág egyik legfőbb megjelenítőjének számított.

Pesten az első, 1701-es rendelet idején már állt lövőház a régi városfalnál, a mai Astoria helyén, eleinte fából, 1776-tól kőből. A város terjeszkedésével 1789-ben a mai Vámház körúti házsor helyén, a Királyi Pál utca mentén emelték az újabb, nagyobb épületet. Jung József lövöldéje hamar elavulttá vált, a helyén 1824-ben avatták fel a Zambelli András tervei szerint emelt klasszicista épületegyüttest. A pesti polgári élet valóságos központja volt az éttermekkel, társalgókkal, parkkal rendelkező lövőház, amely a Nemzeti Múzeum mellett a korabeli város legmutatósabb épületeként tartották számon. Az 1838-as nagy árvízben azonban elpusztult, ezért 1840-ben a mai Lövölde tér északkeleti részén építették újjá, hasonló stílusban és igényességgel. Ezt az épületet 1890-ben bontották le, mert útjában állt a városrendezésnek.

Budán a mai Széna tér mellett, a Margit körút mentén épült fel az első ismert lövőház 1696-ban. A többször bővített épület 1827-ben, Kimnach Lajos tervei alapján nyerte el végső alakját. Ez volt a színhelye az 1871-es nemzetközi lövészversenynek és az Országos Nemzeti Lövész Egylet alapításának is. A Margit körút kiszélesítése miatt 1885-től a Marczibányi téren, a Hausmann Sándor tervezte óriás méretű, német neoreneszánsz stílusú lövöldében működhetett a budai illetve az országos lövészegylet, egészen 1946-ig.

A kötelező lőgyakorlat során változó távról kellett a céltáblába találni. A négyzet vagy téglalap alakú deszkatáblák mértani közepébe szög volt verve, ezt találta el a győztes – innen származik a szólásmondás: „fején találja a szöget”. A győztes lövő az egylettagok körében köztiszteletnek örvendett, legyen polgár vagy arisztokrata; I. Ferenc osztrák császár például 1792-ben, magyar királlyá koronázása alkalmával „lőtt szöget” a pesti lövőházban. Egy-egy telitalálat után a többi lövést befoltozták, megörökítették a győző nevét és a lövés időpontját, majd a táblát kifestették, nemegyszer művészi színvonalon. A német eredetű hegyi vadászjelenetek, antikizáló ábrázolások mellett egykori városrészleteket, életképeket is találunk közöttük, mindig belekomponálva a középponti győztes lövés helyét. A pesti lövészegylet, amely 1873-tól, a főváros egyesítésétől Budapesti Lövészegyletnek hívta magát, egész gyűjteményt birtokolt ezekből a díszített lőtáblákból. 1889-ben, miután elhatározták a pesti lövölde lebontását, az egyesület beolvadt a Budai Lövészegyletbe, s a táblákat az így létrejött Budapesti Polgári Lövészegylet őrizte tovább a Marczibányi téri lövöldében. Innen kerültek a főváros múzeumába 1952-ben, a Magyar Szabadságharcos Szövetség ajándékaként.