Gyűjtemények
„Fővárosi Képtár a főváros képzőművészeti gyűjteménye, amely a XVIII. századtól napjainkig gyűjti, őrzi, feldolgozza és bemutatja a magyar képzőművészet alkotásait. Állandó kiállításain – a Kiscelli Múzeumban – bemutatja a XX. századi magyar művészet történetét, valamint kortárs kiállításai (melyek helyszíne a Templomtér és az Oratórium) segítségével gyarapítja a főváros szépművészeti gyűjteményét.” – határozza meg a múzeum küldetésnyilatkozata a célokat és feladatokat.
Festészeti Gyűjtemény
A festészeti gyűjtemény kezdetei az 1878-as alapítás idejére vezetnek vissza. A Fővárosi gyűjtés, művészetpártolás eredményeként a 20. század közepére az egyik legjelentősebb magyar festészetet bemutató gyűjtemény jött létre. A Fővárosi Képtár viszontagságos történetének eredményeként a festészeti anyag többször átalakult, ma mintegy kétezer alkotás található a gyűjteményben.
Szoborgyűjtemény
A szobrászati gyűjtemény is a 19. század végén jött létre. A célok kezdetben a reprezentációt szolgálták, így például a Városháza díszítését. Másrészt a Főváros számos köztéren felállított szobrot rendelt, s ezek modelljei is a gyűjteménybe kerültek. Jelenleg ezer szobor van a gyűjteményben.
Grafikai Gyűjtemény
Az egyedi grafikák gyűjteménye a Fővárosi Képtár újraindulásakor, 1962-től vált gazdag gyűjtemény résszé, aminek az anyagi okok mellett a korszak – a 60-as 70-es évek – grafikai virágkorával is összefüggésben van. Ma több ezer lap található a grafikai tárban.
Metszettár
A BTM/Fővárosi Képtár mintegy tízezer lapot őrző Metszettára 1967 óta a Budavári Palota „E” épületében található.
A Budapesti Történeti Múzeum ekkor foglalta el a Palota déli szárnyában kialakított tereket, melyekbe a Kiscelli Múzeumban őrzött fővárosi gyűjtemények közül – jó néhány koncepcióváltás után – végül a Metszettár és a papírrestaurátorműhely költözhetett. A Fővárosi Képtár és az újkori várostörténeti gyűjtemények Kiscellben maradtak. A Metszettár szakszerűen kialakított grafikai tárlórendszere a BTM belső tereit tervező Németh István alkotása, akit ezért a munkájáért 1968-ban Munkácsy Mihály díjjal jutalmaztak.
A gyűjtemény, a Fővárosi Képtár rajz és vízfestménytárának társgyűjteményeként, Budapest topográfiájának, területváltozásának, külső arculatának grafikai ábrázolásait és a főváros történetében jelentős szerepet vitt személyek portréit őrzi a XV. századtól a XX. század közepéig. Megalapozását azoknak a XIX. század végi műgyűjtőknek és antikváriusoknak köszönhetjük, akik budapestiensiana anyagaikat ebben a korszakban a főváros múzeumának rendelkezésére bocsátották.
Mindenekelőtt az olasz származású vízmérnök, kartográfus, amatőr régész és műgyűjtő Lanfranconi Grazioso Eneának, aki az 1885-ös Országos Kiállításon bemutatott és oklevéllel jutalmazott régi könyv és látképgyűjteményének 332 darabból álló, budapesti tárgyú részlegét 1887-ban a fővárosnak ajándékozta. Az adomány túlnyomó része metszet volt – köztük Wolgemut 1493-as fametszete Schedel Világkrónikájából, Sibmacher, Zimmermann, Merian, Nyport vedutái, valamint a Buda 1686-os visszafoglalásának idejéből származó ostromképek, többek között Hallart, Hooghe és ifjabb Merian lapjai. A Metszettár olyan látképeket köszönhet továbbá Lanfranconinak, mint Tischler igen ritka rézkarca, amely a magyar korona Bécsből Budára érkezését ábrázolja 1790-ben, valamint Kunike litográfiai Jacob Alt nyomán, Vasquez látképekkel keretelt térképsorozata, Kuwasseg aquatintái, Rudolf Alt 1845-ös sorozata.
Toldy László főlevéltárnok az 1890-es években több tucat műtárgyat ajándékozott a fővárosnak, köztük egy 1740-es budai látképet, Joseph Trentsensky 1838-as árvízkép sorozatát és a Franz Ambros Dietell bécsi rézmetsző által 1730-ban készített, a budavári Szentháromságoszlopot ábrázoló metszet rézlemezeit.
A XX. század első éveiben is jelentős volt a műtárgy-gyarapodás.
1900-ban, Barabás Miklós halálának évében a főváros megvásárolta a művész leányától, Szegedi Maszák Hugóné Barabás Ilonától a hagyaték budapesti tárgyú lapjait.
1907-ben vette meg a múzeum Weiszberger Miklós több száz lapból álló gyűjteményét, mellyel a Metszettárba került az első jelentős arckép kollekció, valamint néhány pest-budai látképet ábrázoló kottacímlap és Domenico Fontana és Elias Nessethaler 1686-os rézmetszésű ostromképe.
Vajda Adolf műgyűjtő több mint 400 lapja, köztük Anton Erhard Martinelli pesti Invalidusházának Salomon Kleiner által rézbe metszett tervrajza 1908-ban került a múzeum tulajdonába.
Ezekben az években adományok is szép számmal érkeztek, többek közt Réthy László numizmatikustól, Schöpflin Aladártól és Kuzsinszky Bálinttól.
1912-ben a neves operaénekes, Stéger Ferenc hagyatékából megvásárolt több tucat tárgy közül a Metszettárat gyarapította a reformkori színészek kiemelkedő jelentőségű portrégyűjteménye.
A korszak jelentős budapesti antikváriusaival – így Ranschburg Gusztávval, Müller Adolffal és Stemmer Ödönnel, majd a második világháború után például Langer Mórral ápolt több évtizedes szakmai kapcsolatnak köszönhetően a budapesti vonatkozású metszetek nagy számban kerültek a gyűjteménybe a továbbiakban is.
Az anyag az 1941-től a múzeumot igazgató, és az ostrom idejére családjával Kiscellbe költöző Schoen Arnold jóvoltából vészelte át a háborút.
A második világháború utáni átszervezések nyomán 1948-ban a Fővárosi Könyvtártól több száz aprónyomtatvány és mintegy 700 metszet került hozzánk, s így ma a Metszettár őrzi például Binder János Fülöp Batthyány Tivadar gőzhajójának pozsonyi bemutatását ábrázoló 1802-es rézmetszetét vagy az Alt – Kunike sorozat lapjait.
A gyűjtemény kurátora 1941 és 1976 között Seenger Ervin volt, akinek legnagyobb jelentőségű, egész munkásságát végigkísérő, s haláláig kiadatlan vállalkozása volt az itt, és más közgyűjteményekben őrzött, 1800 és 1870 között keletkezett budapesti városképek korpusza. Művét Rózsa György és a Fővárosi Képtár munkatársai sajtó alá rendezték, digitális közzététele rövidesen várható. A munka a Budapestre vonatkozó forrásanyag ikonográfiai feldolgozásának második kötete, az első, amely Budapest régi látképei címmel 1963-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál, Rózsa György műve.
A Metszettár előzetes bejelentkezés alapján kutatható, várostörténeti tematikájú kiállítások, publikációk és egyéb feldolgozások számára rendelkezésre álló közgyűjtemény. Kurátora 1982 óta B. Nagy Anikó.
Kortárs művészet
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nam at velit quis sapien condimentum bibendum id a nibh. Integer scelerisque risus et metus vestibulum aliquet. Etiam laoreet egestas magna, vitae condimentum lacus sodales in. Donec luctus velit nec velit placerat, sit amet egestas risus venenatis. Etiam nisl massa, cursus eget diam non, ultrices porta orci. Mauris malesuada commodo augue, quis blandit arcu bibendum quis. In a malesuada ligula, vitae efficitur lorem. Pellentesque mollis feugiat mauris, a sollicitudin mauris consequat ac. Fusce ut massa tristique, faucibus lectus vel, accumsan neque. In tempus ligula rhoncus, condimentum odio et, varius lectus.
Éremtár
Az érmek, plakettek, kitüntetések kollekciója történeti és művészeti értékek megjelenítője. Az éremtár a 19. századtól napjainkig készült tárgyak együttese.
Fővárosi Gyűjtemény
A Főváros, majd a Fővárosi Tanács mindig rendelkezett külön gyűjteménnyel, amelynek tárgyait elsősorban dekorációra használták. De ebben a gyűjteményben kaptak helyet a „szociális vásárlásoktól” kezdve, a nemzetközi művészcsere program keretében a városnak ajándékozott alkotásokon át, a Mementó park szobrai is.
László Károly-gyűjtemény
László Károly, a magyar származású, Bázelben élõ műgyűjtõ a mintegy 10-15.000 darabra tehetõ gyűjteményét évek óta szeretné szülõföldjén, Magyarországon elhelyezni. Számos sikertelen próbálkozás után most egy hosszútávú megoldás körvonalazódik Budapest Fõváros Önkormányzatának közreműködésével. Elsõ lépésként 1996 õszén a Műcsarnok és a Fõvárosi Képtár közös kiállításán megismerkedhetett a közönség a gyűjtemény javával.
Levendel-gyűjtemény
Néhány éve elhunyt dr. Levendel László örökösei a Fővárosi Képtárában helyezték el letétként édesapjuk gyűjteményét.
A gyűjtemény nem szokványos, dr. Levendel orvosi működése során ismerkedett meg művészek sorával. Mezei Árpáddal, az Európai Iskola egyik teoretikusával dolgozott és Mezei révén ismerte meg a képzőművészeti műhely még élő, de az ötvenes években szellemileg és egzisztenciálisan ellehetetlenített alkotóit: Anna Margitot, Bálint Endrét, Jakovits Józsefet, majd Gyarmathy Tihamért, Ország Lilit. Megismerte és megszerette őket, némelyikükkel hosszú éveken át tartós kapcsolatban volt. Felesége, Levendelné Lakatos Mária főorvos mellett gyógytornászként ugyancsak az Országos Korányi Tbc és Pulmanológiai Intézetben dolgozott Kövesházi Ágnes (Kövesházi Kalmár Elza szobrászművész lánya) s Levendelék az ő közvetítésével ismerték meg és gyógyították Palasovszky Ödönt, majd Kassák Lajost, találkoztak Dési Huber István és Derkovits Gyula özvegyével; egyik művész a másiknak ajánlotta Levendel doktort. 1961 elején Levendel doktor kiállítást szervezett az „intézetben ápolt művészek” munkáiból a Korányi szanatóriumban. Az oda zarándokló tömeg nagyon is jól érzékelte, hogy itt csak ürügy a gyógyítás, olyan kiállítás volt akkor ott látható, amit akkor sehol nem engedélyeztek volna.
A Levendel-gyűjtemény nem egy tehetős műpártoló, műértő kollekciója, a képek és szobrok mindegyike az ő számára választódott ki, akár szeretet-gyűjteménynek is nevezhető.
A Fővárosi Képtár a Levendel–gyűjteményből évente rendez válogatott kiállítást, melyhez katalógus is készült.