Maurer Dóra a magyar neoavantgárd generáció meghatározó alakja, nemzetközileg is elismert képzőművész. 1955 és 1961 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, indulásakor sokszorosított grafikával foglalkozott. Később, a hatvanas évek vége felé fordult érdeklődése a fotó és a konceptuális művészi gondolkodás felé, a film, a személyes akciók is ekkortól jelentek meg alkotói gyakorlatában. A nyolcvanas évektől a szín és a tér kerültek érdeklődése középpontjába, a kilencvenes évektől a festészet dominál, a görbült sík és a tér problémái foglalkoztatják.

Munkáiból a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár grafikai gyűjteménye korábban csak néhány grafikai lapot őrzött, jellemzően a 70-es évek végén, és a 80-as évek elején született alkotásokat. A 60-as évek elejéről csak egy lap volt a gyűjteményben, így a 2017-ben vásárolt három, kiemelkedő kvalitású műalkotás, 1963-ból, 1968-ból és 1970-ből jól egészítik ki a múzeumi anyagot, a művész meghatározó alkotói periódusának, a hatvanas éveknek fontos állomásait bemutatva.

Maurer Dóra a kezdetektől fogva modern, kísérletező szellemiséget képviselt. 1961-ben benyújtott diplomamunkáját, a Mindennapok címet viselő nyolc lapos sorozatot a bíráló bizottság nem fogadta el, a művész túlságosan modern látásmódjára hivatkozva. A Mindennapok sorozat, a címhez hűen hétköznapi jeleneteket ábrázolt, újszerűsége nem a témában, hanem a térábrázolásban, és az egyedi, gazdag, változatos mintázatokban, textúrákban, organikus formákban jelentkezett, amelyeket idegen anyagok lenyomatával, maratással hozott létre. A rézkarc kísérleti formáiba az egy évvel fölötte járó Major János vezette be. Maurer kísérleti médiumként tekintett a rézkarcra, a hatvanas évek első felében a rézlemez felületének rendhagyó megmunkálására, különleges faktúrák létrehozására, sajátos felületi gazdagságra törekedett.

Nyomatainak felületét nem a vonalrajz szervezi, biomorf képződményei különféle anyagok lenyomataként, maratási folyamatok során létrejövő felületekből épülnek fel, montázsszerűen egymásra rétegezve a különféle textúrákat. Melegház című rézkarcán a képtér közepét burjánzó biomassza, növényi szövedék tölti ki. A szürreálisba hajló televény táplálására a lap szélein látható vízcsapok szolgálnak, ezeket a reális elemeket leszámítva a kép mégis inkább absztrakt, a növényre emlékeztető természeti alakzatok nem azonosíthatók. Látásmódja rokonságot mutat a Kállai Ernő nevével fémjelzett magyar bioromantika mikro- és makrokozmosz összefüggéseit kutató, valósághű és absztrakt ábrázolás között kapcsolatot teremtő szemléletével.

Maurer 1963-ban több hónapon át kalandozott Olaszországban, járt Nápolyban, Pompejiben és Herculenaeumban. Többek között Pompeji című rézkarc sorozatában dolgozta fel élményeit, lapjain konkrét romok, történeti emlékek ábrázolása helyett élet és halál körforgásáról, a test átalakulásáról való gondolatai öltenek formát. Már a hatvanas években foglalkoztatta a film médiuma, többféle filmötlete volt. Az animáció, a formák képződése, mozgása, és átalakulása foglalkoztatták. A két gondolat összekapcsolódik Metamorfózis című lapján. Két határozatlan körvonalú és szerkezetű, amorf képződmény látható, alakjuk mégis hasonló. Míg a baloldalihoz szárnyakra emlékeztető nyúlványok kapcsolódnak, a jobboldalon található forma egy zártabb burokra hasonlít, tojás vagy lárva asszociációt keltve. A sejtelmes formák, a meghatározhatatlan tartalom, ugyanakkor a lenyomat, nyomhagyás technikájának dokumentatív jelentésrétege egyfajta mágikus realizmust eredményeznek. A Metamorphosis cím, szintén mágikus tartalmakra utal, felidézve Ovidius Metamorphoses című munkáját, amelyben az átváltozással végződő mitologikus történeteket gyűjtötte össze.

Gondolatteli és egyben érzéki munkáinak sorába illeszkedik József és Heléna című lapja. A nagyjából szimmetrikusan két félre osztott képmezőn férfi és nő találkozása jelenik meg, a nemek közti különbségek nagyon finom vizuális érzékeltetésével. A két alakot elválasztó éles, egyenes határvonal és a figurák elmosódó körvonalai, organikus formái képi feszültséget teremtenek. A témaválasztás, a nemek közötti kapcsolat, érzékiség talán nem független 1968 szabadságvágyától, az 1968-as társadalmi megmozdulások, a diáklázadások szellemiségétől.

1970 körül Maurer továbblépett a sokszorosított grafika keretein túlra. Már nem a lemezre karcolt kép és annak kidolgozása érdekelték elsősorban, hanem maga a nyomhagyás folyamata, az ehhez kapcsolódó cselekvések, azok időbelisége. Ezt a problémát a hetvenes években a nyomtatott grafika mellett már a fotó és a mozgókép médiumainak bevonásával vizsgálta.

Írta: Zsemberyné Árvai Mária

Forrás: https://artportal.hu/magazin/mostantol-kozel-egy-evig-maurer-dora-a-tate-modern-ben/
Kovalovszky Márta: Nem rombol – épít. Maurer Dóráról, in: Vigília, 2018/3, 217–220.
Révész Emese: “Nyomtatás – nyomhagyás. Maurer Dóra grafikai munkássága”, in: Nyomtatás/nyomhagyás. Maurer Dóra grafikai munkássága 1957–1981. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Gáyor-Maurer Sumus Alapítvány, Budapest, 2018, 7-46.
Mindig tisztább formákkal dolgozik az ember, nem összemaszatolva… – Topor Tünde interjúja Maurer Dórával, I-II. Rész, https://www.artmagazin.hu/archive/3771
és https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/82663e9d1573f9e503650a7ed44de280

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence