2018-ban, a Rendetlenség a rendben. Vera Molnar művészete című kiállítás szervezése során sikerült eljutni Vera Molnar párizsi műtermébe. E látogatás ereményeként tudtuk tőle megvásárolni a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteménye számára ezt a két nagyméretű grafikát.

Vera Molnar már az 1940-es évek végétől készített hommage-okat, gyakran valamely személyes élmény hatására. Egyik visszaemlékezése szerint a sorozatok gondolata a Sonia Delaunay-vel való találkozás hatására ötlött fel. Korai hommage-ai (pl. Dürer, Klee) egyaránt jelzik művészi hivatkozásait, illetve a szisztematikus képi gondolkodás megjelenését. Molnar rendszerint geometriai alapformák (négyzet, téglalap) segítségével, minimális vizuális események beiktatásával írja át saját nyelvére „választott mesterei:” Dürer, Theo van Doesburg, Monet, Cézanne, Klee, Malevics, Naum Gabo műveit. Hommage-ai az elődöket kisajátító játékos gesztusáról árulkodnak. Egyúttal a művészi gondolkozásmód vizsgálatát, a kompozíciós eljárás újra értelmezését, tovább gondolását is célozzák. Egy-egy témához akár évtizedeken át újra és újra visszatér. Jelen szekció az életművet meghatározó három nagy hommage-ciklus – Dürer, Cézanne, Klee – műveiből válogat.

A Cézanne-t is inspiráló provence-i hegyről, a Montaigne Sainte-Victoire-ról készült több száz darabos ciklus kollázsokat, gesztusfestményeket, szerigráfiákat, akrilképeket és fotókat tartalmaz. A művész kamasz korában, egy Hokusai monográfiában felfedezte a híres Fuji hegy görbéjét. Majd az 1970-es években rátalált a – statisztikai felmérésekhez is használt – Gauss görbére, melyből „1 % rendetlenség” hozzáadásával transzformációk sorozatát hozta létre. Később egy Aix-en-Provence-i tartózkodás során a Sainte-Victoire hegy kontúrjában ismerte fel újra a maga „ideálisan tökéletlen” Gauss görbéjét. A Sainte-Victoire variációk sorából a komputer segítségével készült analitikusabb, szigorúbb printek másrészt a szabadabb, spontánabb tépések és gesztusfestmények emelhetők ki. Molnar a hegy-görbét kezdetben néhány papírlap tépésével rögzítette. Később különféle kék színű papírlapokat tépett meg a hegyprofil mentén. Majd vörös alapra ragasztotta őket, kis rést hagyva a tépés mentén. A hegy-görbe e rés negatívjában jelent meg. A következő lépésben a hegyprofilt az alapra ragasztott, hajtogatott kék papírszalag adta, melynek szélessége 1-től 8 centiméterig nőtt. A kollázsok alapján szerigráfiák is készültek.

A 2017-es, vízszintes és függőleges sávokra osztott felületű, a hegy kontúrját visszaadó, tíz példányban létező szerigráfia az analitikus Mont Sainte-Victoire grafikák sorába illeszkedik.

Írta: Kumin Mónika

Fotó: Bakos Ágnes és Tihanyi Bence